Virág Benedek: HANGZATKA HATOS JAMBUSOKBAN
HANGZATKA HATOS JAMBUSOKBAN
Akartam énekelni véres harcokat,
S vitézeket, kik nagy nevet s hírt nyertenek,
Midőn tövisről gyenge rózsákat szedtenek,
S felbátoríták azzal a lajhárokat.
S vitézeket, kik nagy nevet s hírt nyertenek,
Midőn tövisről gyenge rózsákat szedtenek,
S felbátoríták azzal a lajhárokat.
Áldám magamban villogó acélokat,
Mellyek szünetlen még előttem fénylenek,
Szívemben új s új lángokat gerjesztenek;
Zengek tehát nagy tetteket s királyokat.
Mellyek szünetlen még előttem fénylenek,
Szívemben új s új lángokat gerjesztenek;
Zengek tehát nagy tetteket s királyokat.
A Músa: "Csak hangzatka, mondd, te éneked,
Kicsíny, szelíd, lágy, gyenge, érzemény,
Nem hallik el világra, nem hoz hírt neked;
Kicsíny, szelíd, lágy, gyenge, érzemény,
Nem hallik el világra, nem hoz hírt neked;
Zengjen hadat, ki nyugtalan, ki vad s kemény,
Vagy akit ámít, s elragadt a csalfa fény;
Tőlem, barátom, ez legyen szövétneked."
Vagy akit ámít, s elragadt a csalfa fény;
Tőlem, barátom, ez legyen szövétneked."
