Virág Benedek: KÁPOLNAI ANTALNAK
KÁPOLNAI ANTALNAK
Még meleg porban s hamuban valának
Könyveim, töstént te segédre jöttél,
Hogy, kit a bal Sors lecsapott, emelnéd
Lábra s örömre.
Könyveim, töstént te segédre jöttél,
Hogy, kit a bal Sors lecsapott, emelnéd
Lábra s örömre.
Nem kötött hozzád szoros ismeretség,
Érdemem sem, hát mi, hanemha szíved,
Jó s nemes szíved maga volt vezéred,
S ösztönöd erre?
Érdemem sem, hát mi, hanemha szíved,
Jó s nemes szíved maga volt vezéred,
S ösztönöd erre?
Ami több illyen fiatal korodban,
Ért eszü csendes Xenophont mutattál.
Így ajándékunk, noha éjjel adjuk,
Fényes ajándék.
Ért eszü csendes Xenophont mutattál.
Így ajándékunk, noha éjjel adjuk,
Fényes ajándék.
Bentleid, sőt már az enyim, szerelmes
Antalom! nékem gyönyörű ajándék:
Amidőn eztet dalolám, magától
Mozgani kezdett.
Antalom! nékem gyönyörű ajándék:
Amidőn eztet dalolám, magától
Mozgani kezdett.
