Virág Benedek: LÍDIÁRA
LÍDIÁRA
Lídia! mondsza, meddig
Kínozod sebhett Szibarist, a szerelem tüzével?
Híre, vagyonja fogyván,
Csúf, örök csúf lesz, s nevetik már sokan állapatját.
Szive szelid, de félénk,
Bár oroszlányt tart, s mutogat címere régisége.
Atyja vitéz sisakján
A nehéz vágást mikoron látja, poros fejének
Szálai borzadoznak:
Görbedett kardot sem akar, s párducokat viselni.
Énekelem nagy Árpád,
Vagy vitéz Mátyás koszorús Bajnokait, nem érti.
Fújom előtte, s buzgón
Fújom ébresztvén, magyaros tárogatómra sem hajt.
Sőt igen is megindúl;
Ím! minap hogy hangja fülét érte, legott elilla.
Így fut az őzfi, hallván
A vadász kürtjét, s ligetes völgybe magát levonja.
Kínozod sebhett Szibarist, a szerelem tüzével?
Híre, vagyonja fogyván,
Csúf, örök csúf lesz, s nevetik már sokan állapatját.
Szive szelid, de félénk,
Bár oroszlányt tart, s mutogat címere régisége.
Atyja vitéz sisakján
A nehéz vágást mikoron látja, poros fejének
Szálai borzadoznak:
Görbedett kardot sem akar, s párducokat viselni.
Énekelem nagy Árpád,
Vagy vitéz Mátyás koszorús Bajnokait, nem érti.
Fújom előtte, s buzgón
Fújom ébresztvén, magyaros tárogatómra sem hajt.
Sőt igen is megindúl;
Ím! minap hogy hangja fülét érte, legott elilla.
Így fut az őzfi, hallván
A vadász kürtjét, s ligetes völgybe magát levonja.
