Virág Benedek: TÉLI LEVÉL 1813. FEBR. 13D. (Karvára)

Full text search

TÉLI LEVÉL
1813. FEBR. 13D.
(Karvára)
 
Egy hosszú levelet kedvem jött írni tehozzád,
Ámbár ismeretes sok munkád s gondod előttem,
Mert a Gazdának küszöbére sereglenek öszve
Csaknem mindenféle bajok: hát még ha becsúszott
Egy rossz versfaragó, amelly számra nevelkedik a baj
Illyen vendéggel, noha csak maga jött, s vele könyve!
Ezt én gondoltam; de, mivel régolta nem írtam,
Kérdhetnéd, s igazán: Mi fog abból lenni ha hallgatsz,
És, a Músáktól magadat megvonva, szunyátán
Élni akarsz? Sőt mondhatnád nagy jómra: barátom,
A henyeség veszedelmes Szíren; meg ne szeressed;
Sok fáradsággal keresett jószágokat elront;
Ami kivált méltó minden figyelemre, homályt vet
A jó névre, dücső fényt, mert nagy irígye, bemocskol.
Íme tehát, amint mondottam, hosszasan írok,
Hogy sokat olvashass, s bizonyos légy állapatomról.
 
Még csak messzéről volt nálunk híre, hogy a Tél
Útnak eredt: mindenki magát biztatta, s kegyesnek
Vélte betérését. Én azt forgattam eszemben,
Amire készültem: majd (így gondoltam előre)
Néha Horatiusunk könyvével töltöm üdőmet;
Néha pedig Tacitus, s ennek szívbéli barátja
Plinius és egyebek gerjesztik kedvre s dologra
Lankadt elmémet. Megcsalta reményemet a Tél;
Rettenetes dér, dúr, fagy, hó jött. Sok fa, kemence,
S nagy tűz kellett már nem könyv. Ide párducom! a vad
Fergeteg ellen légy most fegyverem! És te, Benyovszkim
Által adott jóféle liqueur, tégy bátor erőddel
Engem bátorrá! Igazán megvallom, egyébként
Győzedelem-koszorút nehezen nyert volna poétád.
Erre bizonyságúl szolgál a tűzhelye mellett
Költ és Dávidhoz küldött kis verse; mi tette
Vígnak s nagy szájú Hérósnak! láthatod abból.
Most mikor oszlik hó, s nem erősen fagy; sokan a nyár
Hévségét mérik; valamint (úgy szólanak) a Tél
Nagy volt, a Nyár is forró fog lenni. Kemencén
Sül már a Fácán, rotyog a káposzta fazékban
Minden tűz nélkűl. Így fog lármázni szakácsné,
S annál többet iszik. Karvát megmenti Hazánknak
Istene. Virt is azon kártól ment légyen örökké!
 
Még egyszer. Ha, hasonló mértékű leszen a nyár
E zordon téllel; hát a belgrádi Basának
Bő bugyogója tüzet s lángot fog vetni magától:
A Duna s Száva aligha leföcskendezheti. Égjen!
A más várában borzas lófarka szakadjon.
Nem vetek itten még levelemnek véget akármi
Hosszasnak tartod. Nem mindaha száll meg Apollo.
Néha mosolygott már a nap, s kezdette meleggel
Vígasztalni hideg mezeinket; s íme! mi gyorsas
És vídám csevegések közt szaladott le hegyekről
A víz! mint tolták egymást a víg habok itt, ott!
Mint tusakodtak elő, meg elő! mert élni, szabadság,
És öröm: ők eddig más durva világnak igáját
Szenvedték, s magokat nem tudták lenni magokban.
Úgy a házfödelek kezdnek tisztúlni, lehányván
Terheiket haragos zuhanással. Csak minap egy nagy
Hóhalom a szállásomról puffant le; ijedve
Hallám, mert ágyú sem tud durrantni nagyobbat;
Ablakomon szörnyű sebet ejtett; egyes eséssel
Két három repedést az üveg táblára lövellett.
Kár, de haszon nélkűl nincsen; friss szél (noha jobbat
Várna szobám) friss szél, gyakran mormolva köszön be.
A Duna meggörbült, csuda! márványának alatta,
És, ha csak őtet többes erő nem fogja emelni
Hírtelenűl, amit nem kíván Pest s Buda; nyögtön
Nyög még. A természetnek van gondja reája.
Majd, ha előszárnyal Gergely gólyája, vagy a jobb,
És örvendetesebb Benedek fecskéje: megújúl
A föld, s a rétnek füve; most fél nőni s kibújni.
Várjuk el azt, kisded Músám nagy gyámola, Kondé!
Azt a boldog üdőt békével várjuk el. A Tél,
Tél, a Nyár, Nyár: mindenkor legyen ember az ember.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi