Vörösmarty Mihály: Gygantomachia
Gygantomachia
A nagy Egek fényét megirígylé egykoron a Föld.
S a Titanok gyötrődésit fájlalva ijesztő
Szörnyetegekkel megtölté a Tartari öblet.
Sok csoda állatokat nemzett, és büszke reménnyel
A komor éj mélységéből nap fényre bocsátván
Magzatait, vassal fenyegette az Isteni várat.
Már ezek ingerlő zajjal jobbokra fenyítő
Szirteket hányának, az ég tüzei sárgulva lehullnak,
Phébet is a félés más útra kitérni tanítá.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
S a Titanok gyötrődésit fájlalva ijesztő
Szörnyetegekkel megtölté a Tartari öblet.
Sok csoda állatokat nemzett, és büszke reménnyel
A komor éj mélységéből nap fényre bocsátván
Magzatait, vassal fenyegette az Isteni várat.
Már ezek ingerlő zajjal jobbokra fenyítő
Szirteket hányának, az ég tüzei sárgulva lehullnak,
Phébet is a félés más útra kitérni tanítá.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Amikoron rútúl lehanyatlott Pithon, otromba
Aki szörnyű farkával fede, és elnyele habzó
Megszabadúlt Parnasszus hegye, barlangba virító
Mely folyamat gyakran mérget gőzölge vizével,
| Tagjait a kisded Feb nyila Földre veré. |
| Nagy tavakat, taraját csillagokig felötlé. |
| Fürtök emelkednek illatos ágak alól. |
| Most tükröt jádzó habjait öntögeti. |
Pest, 1817
