Vörösmarty Mihály: Leander Heróhoz
Leander Heróhoz
Küldi köszöntését, melyet bár vinne Leander
Hogyha szerelmemnek kedveznek az Égiek, ámbár
De nem kedveznek; mert meggátolnak utamban
A nagy fellegeket s tengernek határtalan árját
Révünkből egy hajós indúl a tengeri sikra,
Őt, mikor útnak eredt, nagy Abydó népe zsibongva
Mert így a szüleim megtudták volna szerelmünk
Mindjárt ezt írván, levelem menj boldogan, ő majd,
Tán, mikoron fel akar szabadítani tiszta fogával:
Ezt mondtam röviden, s űlvén mély csendben, azonnal
Mellyel kívánnék inkább habot űzni, s ohajtnám,
Az, hoha a nyugovó mély tengeren úszni tanúltabb,
Már hét éj múlt el, mely hosszabb nékem egy évnél,
Hogyha ez éjeken én nyúgodtam legkevesebbet,
| A csendes vizeken, szesztai lyánka, neked. |
| Nem jó kedvvel vesd e soraimra szemed! |
| És nem is engednek futni szerelmem után. |
| Láthatod, amelyen általevezni nehéz. |
| Aki levélkémet színed elébe viszi. |
| Nézte, azért én nem űltem hajóra vele. |
| Titkait ily vésszel tett utazásom után. |
| Így szólék: kegyesen szűzi kezébe veszen, |
| Tán illetni fogod tetszetes ajka közét. |
| Jobbom kezdte tovább jegyzeni titkaimat, |
| Hogy mély tengernek gyorsan evezne vizén, |
| Mégis vágyásim hű közölője lehet. |
| Hogy gödrén kívűl a vizek árja zajog. |
| Üzze tovább a víz vad rohanása zaját. |
Pest, 1818
