Vörösmarty Mihály: (Ódák)
(Ódák)
XIX. Hor[atius]: I. 5
Mely jó illatokat ömledező hajú
| Gyermek készt, s lölel a rózsabokrok között. |
| Hűs ernyőknek alatta, |
| Hitlen Pyrha! kiért kötöd |
Sárgúlt fürtjeidet? haj! mi gyakran fog az
| A végzésre boszús könnyeket ejteni, |
| Átkozván hitedet, majd |
| Ámúl a habok árjain. |
Aki véled arany napjait éli most
| Vélvén, hogy te örök kedvese léssz neki, |
| Bár könnyű levegőként |
| Lengsz változva, - szegény! kire |
Új fényed kiderűl. Nedvesedett ruhám
| Már a szent falakon függ. Vizek Istene! |
| Azt néked feladám, már |
| Tábládon nevem írva van. |
Pest, 1818
H[oratiu]s III. 3.
A változatlan férfi erős szivét
Meg nem zavarja semmi gonosz tanács,
Meg nem zavarja semmi gonosz tanács,
| Sem a Tyrannak lángra gerjedt |
| Dölyfe, vagy a Boreás haragja, |
Mely Hádriának dúlja dagadt vizét,
Sem Júpiternek Lemnusi mennytüze:
Sem Júpiternek Lemnusi mennytüze:
| Ő bátran áll még a világnak |
| Egybezavart düledéki közt is. |
Pollux, s csavargó Hercules így jutott
Az égi várnak csillagihoz: velek
Az égi várnak csillagihoz: velek
| Tündöklik Augustus s közöttök |
| Issza az égi italt ledőlve. |
Igy érdemelted Bache, hogy ég felé
Vontak szokatlan járom alá szorúlt
Vontak szokatlan járom alá szorúlt
| Vad tigrisek, s így távozott el |
| Mars lovain, Romululs pokoltól; |
Ekkép beszélett Junó az Isteni
Tanács előtt: "Oh Ilion! Ilion!
Tanács előtt: "Oh Ilion! Ilion!
| Mely átkozott volt már előttem |
| S Pallas előtt ravasz, agg urával. |
Egy vándor asszony, s egy buja kárhozó
Biró miatt bús porba merűlt, holott
Biró miatt bús porba merűlt, holott
| Az Isteneknek megtagadta |
| Laomedon a megigért jutalmat. |
Már elhanyatlott a hitetlen Laedén
Vendége, már nem védheti hitszegő
Vendége, már nem védheti hitszegő
| Priam fiának fegyverével |
| Várait a Görögök dühétől. |
Az általunk költ éktelen háború
Megszűnt, bocsánat Marsnak ezennel! - én
Megszűnt, bocsánat Marsnak ezennel! - én
| Gyűlölt fiát, kit Veszta szűze |
| Szűlt vala, visszaadom keblébe. |
És felbocsátom őt az Egekbe, ám
Az égi nedvet szopja velünk együtt,
Az égi nedvet szopja velünk együtt,
| Dicső körünkben tündököljön |
| S élje örök nyugalomban éltét. |
Míg Ilion, s dús Róma között zajog
A messze terjedt tenger; akárhol is
A messze terjedt tenger; akárhol is
| Szerencse álljon részeikre; |
| Míg Priam hűlt tetemén ugrándoz." |
Pest, 1818
