Vörösmarty Mihály: (Fiad, barátom, a hadi életet... )
(Fiad, barátom, a hadi életet... )
1
Fiad, Barátom, a hadi életet
S ott a sanyargást tűrni tanúlja meg.
S ott a sanyargást tűrni tanúlja meg.
| Lovon vitézűl űzzön ádáz |
| Pártosokat rezegő dsidával. |
Gyakor veszély közt a szabad ég alatt
Éljen. Midőn ő harcol, az ellenes
Éljen. Midőn ő harcol, az ellenes
| Földről sohajtson a Tyrannak |
| Hölgye s együtt epedő szűzecske. |
Ó vajha! Férjem mint tudatlan vitéz
E vad keménnyel víni ne szállna ki,
E vad keménnyel víni ne szállna ki,
| Kit a megőrült rendeken ált |
| Rontva ragad dühödő haragja. |
Szép a hazáért halni, dicső dolog.
Szintúgy halálod, bárhova fuss, elér,
Szintúgy halálod, bárhova fuss, elér,
| A gyenge ifjúság virágin |
| Nem könyörűl dühe vad kezének. |
Nem esmer a rény visszaverettetést,
Fennyen sugárzó fénye homálytalan,
Fennyen sugárzó fénye homálytalan,
| Nem vált az alnép kényiért nagy |
| Tisztviselést jegyező szekercét. |
Töretlen úton, aki halálra nem
Méltó, az égnek fénye felé viszi
Méltó, az égnek fénye felé viszi
| A föld porát, s altársaságot |
| Megveti fentlebegő dagálya. |
A hallgatásnak bére nagy, elverem
Tőlem ki Ceres titkairól fecseg.
Tőlem ki Ceres titkairól fecseg.
| Egyűtt az vélem lakni nem fog, |
| Sem pedig egy ladikon lebegni. |
2
Az izmos ifjú a hadi életet
S ott a sanyargást szokja meg és serény
S ott a sanyargást szokja meg és serény
| Lovon vitézűl űzzön ádáz |
| Párthosokat rezegő dsidával. |
És sok veszély közt a szabad ég alatt
Éljen. Midőn ő harcol, az ellenes
Éljen. Midőn ő harcol, az ellenes
| Földről sohajtson a Tyrannak |
| Hölgye, s együtt deli lyánya ekkép: |
Oh bár Királyunk mint tudatlan vitéz
E vad keménnyel víni ne kezdene,
E vad keménnyel víni ne kezdene,
| Kit a boszúló rendeket fel- |
| Dúlni vezet dühödő haragja. |
Szép a Hazáért halni, s dicső dolog,
Szintúgy halálod, bárhova fuss, elér,
Szintúgy halálod, bárhova fuss, elér,
| A gyenge ifjúság virágin |
| Nem könyörűl dühe vad kezének. |
Nem esmer a rény visszaverettetést,
Fennyen sugárzó fénye homálytalan,
Fennyen sugárzó fénye homálytalan,
| Nem vált az alnép kényiért nagy |
| Tisztviselést jegyező szekercét. |
Töretlen úton, aki halálra nem
Méltó, az égnek fénye felé viszi
Méltó, az égnek fénye felé viszi
| A föld porát, s altársaságot |
| Megveti fentrepeső dagálya. |
A hallgatás is nagy jutalomra néz
S tőlem, ki Ceres titkairól fecseg,
S tőlem, ki Ceres titkairól fecseg,
| Fusson, ne merjen lakni vélem, |
| S szállni együtt lebegő ladikba. |
Mert a kegyes Zeüsz jókat is öszveköt
Gyakran gonosszal, méltatlanúl, de a
Gyakran gonosszal, méltatlanúl, de a
| Bünnek jutalma s büntetése |
| Nem marad el, noha csendesen jár. |
Pest, 1819
