Vörösmarty Mihály: (A HAVAZÓ TÉLNEK SZELE. . . )
(A HAVAZÓ TÉLNEK SZELE. . . )
A havazó télnek szele kezdi lezárni folyóink
Már a címeres Híd nem rengeti annyi utasnak
A Duna szőke vizén nem eveznek el annyi hajósok,
Partra tolatnak hajók, csikorogva körűltök haladnak
Még egyedűl járják a víz esméretes útját
Amikor esztendőnk nagy üdőnek tágas ölébe
Ő halad! és mi heves zengéssel verseket írunk!
Ám ha nem is tudjuk, tiszteljük örömmel azomban
Vizsgálgatva miket tettünk folytával az évnek,
Indúljunk munkára kegyével az Isteni Várnak
Én pedig óhajtván, hogy ez évet boldogan éljed
Tisztellek, s köszönöm, hogy Öcsémnek dolgait híven
| Árjait, és jegesűl a hegyek ormin hava. |
| Tagjait, hol kocsizott Pest s Buda kénye szerént. |
| Őket is a télnek mord szele rettegeti. |
| A jegek, és ropogó zajjal omolnak alá. |
| A kész révészek, bátran evezve hajón. |
| Visszakerűl s más év kezd leforogni során, |
| Nem tudjuk, miket hoz majd lefolyása nekünk. |
| Eljöttét, nyerjünk ösztöne által erőt, |
| Rosszúl, vagy mely jót végzeni elmulatánk. |
| A jámbor szeretet visszanozási között. |
| Más többekkel együtt s élj az örömnek ölén, |
| Megjegyezéd s gondod volt kiterűlve reám. |
Pest, 1818. január
