Vörösmarty Mihály: (DÚLJA EL BOLDOG NAPOM. . . )
(DÚLJA EL BOLDOG NAPOM. . . )
Dúlja el boldog napom a szerencse
S bús ködöt vonjon szomorú egemre,
Mindenemből bár kiraboljon a bal
S bús ködöt vonjon szomorú egemre,
Mindenemből bár kiraboljon a bal
| Végzet hatalma, |
Engedek; s amit kezeimbe nyújta,
Csendesen nyujtom kebelébe vissza;
Nem szegem meg bús siralommal ömlő
Csendesen nyujtom kebelébe vissza;
Nem szegem meg bús siralommal ömlő
| Tűnete reptét. |
Ám azon lesz majd örökös nyugalmam,
Amin izzadtam lefolyó napimban,
Hogy közel járván az egek tüzéhez
Amin izzadtam lefolyó napimban,
Hogy közel járván az egek tüzéhez
| Lelkem is éljen. |
A tökéletnek szövevényes útján
Álmadoz szívem megörűlt reménye,
Hol derűl a rény s tudomány világa
Álmadoz szívem megörűlt reménye,
Hol derűl a rény s tudomány világa
| Mennyei körben. |
Erre nem dördűl az irígy negéd, dölyf.
Keble agg mérgét födöző alakban
Semmi színesség nyoma nem tünődik
Keble agg mérgét födöző alakban
Semmi színesség nyoma nem tünődik
| Semmi gonoszság. |
Szűntelen békét visz előttem elmém,
Meg nem háborgat soha a keservek
Árja, s igy mindég egyezek magammal
Meg nem háborgat soha a keservek
Árja, s igy mindég egyezek magammal
| Csendem ölében. |
Vígadok mértékletesen, s örűlök,
Ha pedig méltó okok érdekelnek
Elborúlt szívem bajait kinyögjem,
Ha pedig méltó okok érdekelnek
Elborúlt szívem bajait kinyögjem,
| Gyászamat űlöm. |
Pest, 1819
