Vörösmarty Mihály: (MINT KEZDJEM LEVELEM. . . )
(MINT KEZDJEM LEVELEM. . . )
Mint kezdjem levelem, bánkódjak és keseregjek?
Vagy vígabb hangon szoljak kétséges az elmém:
Nemde talán nem akarsz levelemre felelni, Barátom!
Vagy mint méltatlant megvetsz, vagy gyenge betegség
Tilt meg. Vagy levelem más kéz elrejtve takarja,
Nem juta még hozzád? Mire visznek vélekedésim!
Hogyha pedig téged, mint engem elöször, a gondok
Terhei hátráltatnának, irj csak röviden, hogy
Megtudjam, mi vihet ilyen vadságra, s mi légyen
Ily idegenségnek oka? Irgy már, irni ne késsél.
Nékem egésségem szolgálván arra jutottam,
Amire még beteges sorsom sem hozhata, ámde,
Fel se veszem, ha kitől vártam, leveledbe tekéntek.
Élj te egésséggel, éljen, kívánom öcsém is,
És Czeczeink, de levél tőled kebelembe repüljön.
Vagy vígabb hangon szoljak kétséges az elmém:
Nemde talán nem akarsz levelemre felelni, Barátom!
Vagy mint méltatlant megvetsz, vagy gyenge betegség
Tilt meg. Vagy levelem más kéz elrejtve takarja,
Nem juta még hozzád? Mire visznek vélekedésim!
Hogyha pedig téged, mint engem elöször, a gondok
Terhei hátráltatnának, irj csak röviden, hogy
Megtudjam, mi vihet ilyen vadságra, s mi légyen
Ily idegenségnek oka? Irgy már, irni ne késsél.
Nékem egésségem szolgálván arra jutottam,
Amire még beteges sorsom sem hozhata, ámde,
Fel se veszem, ha kitől vártam, leveledbe tekéntek.
Élj te egésséggel, éljen, kívánom öcsém is,
És Czeczeink, de levél tőled kebelembe repüljön.
Pest, 1816
