Vörösmarty Mihály: (SOK VÉSZ RIASZT. . .)
(SOK VÉSZ RIASZT. . .)
Sok vész riaszt a tengerek árjain,
Mégis vak hittel sürgeted árbocid,
Mégis vak hittel sürgeted árbocid,
| Hogy a remény majd egy Charybdis |
| Mérges öblén, veled elmerűljön. |
Elöbb megéred ezt remegő Hajós!
Mint azt, miért oly szívesen útazol.
Mint azt, miért oly szívesen útazol.
| Oh! a remény nem bíztat immár |
| Amikor elragad a valóság. |
Boldogtalan! - járj! már tova hányatik
Hajód, vitorlád már szakadoz, bomol,
Hajód, vitorlád már szakadoz, bomol,
| Zúg a dagadt víz árja, s színét |
| Északi szél dühe ostromolja. |
A kormos égnek fellegiből zavart
Morgással a bús mennykövek hullanak,
Morgással a bús mennykövek hullanak,
| S Romlott hajódat szerte hányva |
| A zivatart követő veszélypont. |
Pest, 1817. december
