Vörösmarty Mihály: A BÁTORTALAN SZERELEM
A BÁTORTALAN SZERELEM
Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű csendes ifju,
Akit óhajt, Lilla hajnal arcát,
Szép szemében lelke szép sugárát,
Lángszerelmét a hű csendes ifju,
| Titkon ég, vágy, s hervad élete. |
Szép szemében lelke szép sugárát,
| Félve nézi, félve vár reá. |
Szólna; de rebegve vész el ajkán
A szerelmes szózat, csak szivében
Néha bátrabb: elmerűlt szemekkel
Hosszasan néz a lány ellenébe,
A szerelmes szózat, csak szivében
| Ég és forr a néma vallomás. |
Hosszasan néz a lány ellenébe,
| Mintha kérné, mintha mondaná: |
Lilla, éltem szép reménye Lilla,
Én tehozzád hű leszek, szép Lilla,
Mintha kérné, hogy ne hagyja veszni,
Mintha titkos eskeit rebegné,
Én tehozzád hű leszek, szép Lilla,
| Szánj meg, adj szivemnek életet. |
Mintha titkos eskeit rebegné,
| És fogadná szent érzelmiben: |
Hogy becsesb lesz élte életénél,
A lány szíve kedvesb önszivénél,
Hosszan úgy néz és merőn az ifju,
És könyörgő képén a reménység
A lány szíve kedvesb önszivénél,
| Hogy csak ő lesz gondja, öröme. |
És könyörgő képén a reménység
| Szép világa hajnalszínben ég. |
De nem érti esdeklő szemének
Hű beszédét a szabad szivű lány,
A teremtés ékes tartományán
Függ csábító víg tekintetével:
Hű beszédét a szabad szivű lány,
| Bútalan néz szét a látkörig. |
Függ csábító víg tekintetével:
| Kis virágot s berki dalt keres. |
A szerelmes ifju vész azonban,
Búsan elhúny képén a reménység
Mért az ifjú szíve nem keményebb,
Hogy vagy elbirhatná bús szerelmét,
Búsan elhúny képén a reménység
| Szép világa, s lelkén éj borong. |
| Mért szelídebb nem vagy, ó leány, |
| Vagy lehetne boldog általad? |
Görbő, 1823
