Vörösmarty Mihály: A TÜNŐDŐ
A TÜNŐDŐ
Nyugszik a szél, csendes a hab,
Merre térjek, hol pihenjek?
| De szivemben zaj vagyon; |
| Messze még a part nagyon. |
Messze, mint a boldog élet
Melyeket még nem zavartak
| Visszafolyt jó napjai, |
| Ifjuságom gondjai! |
Nincsen már nekem vezérem,
Mely felém a szép egekből
| Nincs hajómnak csillaga, |
| Oly szelíden ragyoga; |
Hol körűle bájsugárral
S szép szerelmem édes álma
| Új reménység terjedett, |
| Hajnalodva repdesett. |
Víg, derűlt volt akkoron még
Itt is a víz tűkörében
| A magasban szép egem, |
| Víg derűlt volt az nekem. |
Most setét, ha föltekintek,
Itt is a víz tűkörében
| Mert borúltak szemeim; |
| Megzavarják könnyeim. |
Kelj, te zúgó fergeteg, kelj,
Úgyis ennyi veszteséggel
| Zúgd el e bús életet; |
| Kedvem gyászra vettetett. |
Kelj, s az örvényes habokba
Szórd, hogy a szánó leányka
| Szórd el égő csontomat, |
| Meg ne lelje síromat. - |
Hasztalan! még csendes a hab,
Merre térjek, hol pihenjek!
| De szivemben zaj vagyon: |
| Messze még a part nagyon. |
Görbő (?), Börzsöny (?), 1823
