Vörösmarty Mihály: ÁLOM ÉS VALÓ
ÁLOM ÉS VALÓ
Álmaim, a csalfák, éjfélkor adták meg ölemnek
Még boldogságom soha ekkép nem vala teljes:
Serkentem; tündér javaim kisuhantak eszemből,
| A kedvest, s forró csókjait itta tüzem. |
| A szív kéjeiben lelkem örömte hajolt. |
| S most a csók helyein gyenge könyűke remeg. |
Börzsöny; 1822
