Vörösmarty Mihály: ATYÁM SÍRJÁHOZ
ATYÁM SÍRJÁHOZ
Feléd borongnak, bús temető, komor
S vad képzetekben éji keserveim;
S vad képzetekben éji keserveim;
| Feléd, hol elhúnyt jó atyámat |
| Sír födi, és füzeid takarják. |
Oh, a kegyesség szendereg ott maga,
Mely földet únván, a rokon égiek
Mely földet únván, a rokon égiek
| Csendébe visszatére, s engem |
| Gyámtalanúl hagya itt epedni. |
De nem soká küzd, érzem előre is,
Nem küzd sokáig bánatos életem:
Nem küzd sokáig bánatos életem:
| A baj lerontá napjaimnak |
| Most fakadó örömét, nyugalmát. |
Oh nincsen ott baj, hol te mulatsz, atyám,
Nincs üldözésben fáradozó irígy.
Nincs üldözésben fáradozó irígy.
| Békén mulass, míg nem sokára |
| Bús fiad is lerogyand porodhoz. |
Pest, 1818
