Vörösmarty Mihály: BORHŰTŐKRE
BORHŰTŐKRE
1
E poharat míg vígan ürítjük együtt, ím elfoly az élet;
| Hadd folyjon, sok ezer társnak utána megyünk. |
2
A rövid életben mit használ lenni komornak?
3
Oh öröm el ne maradj s te ne légy velem, életölő gond!
4
Kérded: az ész mi lehet? nézzed munkáit: öröklők.
5
Kérkedik a hiuság botorúl, míg hallgat az érdem.
6
Nem harc s ellenség, fajulás dönt nemzetet és hont.
7
Áld és sujt a szerencse vakúl; de nem árt az erősnek.
8
Múltra, jövőre tekints s mely még tied, élj az idővel.
9
Messze ne nézz üdvöt, szivedbe van oltva, csak ápold.
10
A harag ártó tűz, megemészti a házat urastúl.
11
Férfi erény jó - és balsorsban az állhatatosság.
12
Tégy és tűrj: e kettő fog célodhoz emelni.
13
Ébren légy, magyar: őrt ki fog állni, ha nem te, hazádért?
14
Napba tekint s nap iránt intézi a sas fia röptét.
15
Nagy kincs a tudomány s nem fér rabló keze hozzá.
16
A bús emlékezet szárnyas nyíl, melyet az elmúlt
Boldog idők szaladó Pártusként visszalövelnek.
Boldog idők szaladó Pártusként visszalövelnek.
1826 - 1830-as évek
