Vörösmarty Mihály: KLIVÉNYIHEZ
KLIVÉNYIHEZ
Indúlsz? nyomodban lengenek a szelíd
| Múzsák, kiket rég híven ölelgetél, |
| Indúlsz barátom? Itt nyom engem |
| A henye lét köre, míg te indúlsz. |
Menj csak! körűled béke, öröm legyen,
| S ha bús valóság terhe gyötör, remény. |
| Menj, s e homályos élet útján |
| A zavarok dühe közt merész légy, |
S megtörhetetlen, mint zavaros habok
| Közűl az égig fölmeredő sziklák, |
| Melyeknek alján zúg az árvíz, |
| Ormain ég tüze dúl ropogva. |
Menj! Egykor én is elmegyek, és velem
| Minden világnak gyermeki jőnek: ám |
| Nem a csapongó kétes úton, |
| Nem tünemény javak édenébe. |
Csend, béke, s a szent nyúgalom angyala
| Véd ott, szabad lesz lelkem az érzetek |
| Kínzó hevétől: vad haragra |
| Nem lesz erő, hatalom, kivánat. |
Pest, 1819
