Vörösmarty Mihály: T[ESLÉR] BARÁTOMHOZ

Full text search

T[ESLÉR] BARÁTOMHOZ
 
Miként nyugatnak gyenge fuvalma, mely
Lebbenve kél a vad hegyek öbliből,
S lassú nyögéssel zúgja végig
Gallyasodó ligetünk vidékét,
 
Titkon sohajtod bánatodat te is.
Fojtott keserv zeng bús ajakid közűl:
A tűrhetetlen veszteséget
Sínli szived, s töredezve vérzik.
 
Sérelmeidnek nem tudom én okát;
De részvevéssel hallom az ily panaszt
Mert én is oh - és hányan érzik! -
Érezem a keserű nap átkát.
 
Szépen virít zöld ágakon a virág;
De törzsökének keblibe hull hamar,
Mig végre ezt is sírba dönti
A lecsapó zivatar nyomása.
 
T[eslér]! im ígyen változik életünk,
Hamar lehervad a kis örömvirág:
Temessük a tört szívbe, ah majd,
Megszakad az valahára s nyugszik.
 
Így ír barátod, kit ha talán feléd
Vezet korának szétlebegő szele:
Olvashatod bágyadt szeméből
Hasztalanúl epedő szerelmét,
 
S más szenvedések szembetünő jelét.
De tűrni tud már: nyugva tekinti a
Napnak borultát, nyugva várja
Felleg alól kitörő világát.
 
Börzsöny, 1822. március - április

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi