Vörösmarty Mihály: VlTKOVICS EMLÉKEZETE
VlTKOVICS EMLÉKEZETE
"Hát csak az él-e soká, ki után a sírba lenézni
Hát csak a hitványnak van-e adva tenyészni gyönyörben
Így kérdők az eget, hogy holtod hírszava fölvert
A nyájas szivet, a jó kedvet halva találtuk
Hasztalanúl bús záraidon vítt bánakodásunk:
Társtalan a fekete földben nyugodandol ezentúl,
De te nem oly voltál, hogy örökre feledt hamuvá légy,
Míg nyugaton fennáll a Kúma-vidéki magyar vér,
Tán eljő kora, hol szabadabb lesz lenni magyarnak,
Akkor az élten túl lengő árnyékod örűljön:
| Lelke haragjában nem szeret a hazafi? |
| Századig, és sanyarún elhal az érdem előbb?" |
| S házad búja között gyász vala gondolatunk. |
| Mert te, vidámságnak lantosa! halva valál. |
| Honnunknak többé vissza nem adnak azok. |
| S néma halál hallgat szózatos ajkaidon. |
| Életed a vízként nem vala puszta folyam. |
| S hármas bérci fölött ősneve írva leend, |
| S százados álmaiból nemzetisége kitör. |
| A haza, hívei közt, téged is emlegetend. |
1829. szeptember
