Vörösmarty Mihály: ÁLOM ÉS VALÓSÁG
ÁLOM ÉS VALÓSÁG
Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod élén
Ébren csókollak most, és te haragra sötétülsz:
| S egy csókom haragod fellegit elzavará. |
| Oh mért álmodnom nem lehet ébren a kéjt! |
1838. július 12. előtt
