Vörösmarty Mihály: HUBENAYNÉ
HUBENAYNÉ
1844. nov.
1
Ily hamar, oh anyaföld, mért sűlyedtél el alatta?
| Nem lehetett neked e szellemi nőke nehéz. |
2
Élni, örülni az életnek - fiatal vagyok és nő -
Oh hagyjátok a hon levegőjét színom örömben,
Hagyjátok meg az álarcot s a színpadot és az
Színésznő vagyok, életemért reszketve könyörgő,
Éltem kettős bár, nem enyém: de az ami nyomasztó
És mégis mi öröm szolgálnom tégedet, oh hon,
Ah de mi balsúgót hallok! szerepembe ijesztő
A függöny leesik, tündér képeinek alatta
És a díszítmény négy puszta fa, melynek ölében
Vagy játék-e ez is? s csak most kezdődik az élet
S a kirepült lélek szabadon megy vágyai szárnyán,
Vagy tán szellemem az, mi nemesb élvekre tanítva
S a haza napjában, mely fel fog jőni bizonnyal,
És tán lesz, ki poraim így üdvözlendi: szelíd nő!
Eltüntél, elhangzottál; de mi hű sziveinkben
1844. augusztus vége - december 3. közt
| Élni kivánok még, hagyjatok élni tovább. |
| Bánatban, bármily végzetek árnya alatt. |
| Élet játékát, nemzetem, isteneim! |
| Hagyjátok végig játszanom életemet. |
| Benne, mi fáj, ég, az kétszerezetten enyém. |
| És mégis mi öröm látni virúlatodat! |
| Szózatokat súg a végtelen álmu halál. |
| Fekszik az éj rémes tábora zajtalanúl; |
| Aki bezárkózott, nem szabadúl ki soha. |
| És e függöny után feltünik, ami való? |
| Merre hiába vivott földi hatalma szerint? |
| Általszáll e nép ifjai - s lányaira? |
| Gyenge sugárként hű lelkem is élve marad? |
| Tiszta kebelbeli hang, hajnali tiszta sugár! |
| Még sok időkön túl hallani, látni fogunk! |
1844. augusztus vége - december 3. közt
