Vörösmarty Mihály: KESERŰ POHÁR
KESERŰ POHÁR
Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból
| Ha férfi lelkedet |
| Egy hölgyre föltevéd, |
| S az üdvösségedet |
| Könnyelműn tépi szét; |
| Hazug szemében hord mosolyt |
| És átkozott könyűt, |
| S míg az szivedbe vágyat olt, |
| Ez égő sebet üt; |
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
| Ha, mint tenlelkeden, |
| Függél barátodon, |
| És nála titkaid: |
| Becsűlet és a hon, |
| S ő sima orgyilkos kezét |
| Befúrja szívedig, |
| Míg végre sorsod árulás |
| Által megdöntetik; |
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
| Ha szent gondok között |
| Fáradtál honodért, |
| Vagy vészterhes csatán |
| Ontottál érte vért, |
| S az elcsábúltan megveti |
| Hű buzgóságodat, |
| S lesz aljas - , gyáva - és buták |
| Kezében áldozat; |
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
| Ha fájó kebleden |
| A gondok férge rág, |
| S elhagytak hitlenűl |
| Szerencse és világ, |
| S az esdett hír, kéj s örömed |
| Mind megmérgezve van, |
| S remélni biztosabbakat |
| Késő vagy hasztalan; |
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
| S ha bánat és a bor |
| Agyadban frígyre lép, |
| S lassanként földerűl |
| Az életpuszta kép, |
| Gondolj merészet és nagyot, |
| És tedd rá éltedet: |
| Nincs veszve bármi sors alatt |
| Ki el nem csüggedett. |
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél.
1843. augusztus 26. előtt
