Vörösmarty Mihály: (MÉRT HAGYTÁL EGYEDŰL. . .)
(MÉRT HAGYTÁL EGYEDŰL. . .)
Mért hagytál egyedűl, testvér, e puszta világban,
Nélküled én most két életnek hordom igáját:
| Hol megdermed a szív s végre kifárad az ész. |
| Gyászodon a tiedet, lelkemen a magamét. |
Baracska, 1851
