Vörösmarty Mihály: VÉG
VÉG
Égj tisztán, mint a szent oltár lángja hazádért,
Mid marad a lángból? tört szíved hamva, s fölötted
| Küzdj fel az érdemnek sziklatetője felé; |
| Tán emlék, mellyel csúfol a hála s halál. |
1842. november 17. előtt
