Vörösmarty Mihály: AJÁNDÉKOK SZEMERE PÁLNAK
AJÁNDÉKOK SZEMERE PÁLNAK
Muzárion. Új folyam. I. füz. 411 - 461.
Amin rég vajudál, nagy kín közt végre kinyögted,
Béna, vak, és koldús minden tagjára szegényke;
| Szíved alatt hordott szófia gyermekedet; |
| De te örülsz, neked ő szép, deli, mert a tiéd. |
Muzárion loco citato
Zűr vala gondolatod, de leírtad s mely csoda! most már
| Benne külön látunk: szárazat és vizeket. |
Hová tavasz, te szép korunk vezére. . .?
Megfoganál, dagadott a bérc s már szinte nevettünk,
| Cirmos egér, rajtad, s árva te! - benn rekedél. |
Megint Muzárion
Muzárion magtár, nyelvünk magtára, de benne
Értetlen kasznár! minek a gazt hordani tárba?
| Búza, vadóc, konkoly, gyér sürü rosta alatt! |
| Tisztát gyüjts csak, amazt szórd ki, szemétre való. |
Az ostor beszél
Most ez elég, vedd jó néven, ha megostorozálak;
| Elkoptam, de nyelem megmarad, óva örülj. |
Sz...P...K
Élnél vagy halnál, jó volna; de közbe szorultál,
| S most tested teng még: lelked örökre kihalt. |
1829 - 1834
