Életünket és vérünket

Full text search

Életünket és vérünket
Amit 1713-ban és 1722/23-ban még senki nem gondolt komolyan, 1740-ben bekövetkezett: VI. Károly császár fiú örökös hátrahagyása nélkül halt meg. Jóllehet a Pragmatica Sanctiót Bajorország kivételével a mérvadó hatalmak elismerték, 1740-ben mégis kirobbant az osztrák örökösödési háború (1740-1748). Mária Teréziával szemben rövidesen bajor, porosz, szász, francia szövetség sorakozott fel. Ekkor derült ki, hogy a magyar nemesség és a dinasztia szövetkezése állja a szakítópróbát. A magyarok 1741 nyarán megkoronázták az ifjú főhercegnőt, (Lotharingiai Ferenc feleségét), szeptemberben pedig katonai és pénzügyi segítséget ajánlottak meg neki. A magyar állásfoglalásnak döntő szerepe volt abban, hogy Mária Terézia – Szilézia kivételével, amelyet a porosz király elfoglalt – megtarthatta országait. Segítettek a magyarok a következő, hétéves háborúban (1756-1763) is.
A nemesség a látványos felajánlkozás és a tényleges segítségnyújtás fejében Mária Teréziától is megkapta jutalmát: további adómentességét. Mária Terézia és a magyarság kapcsolatai, különösen az utókor emlékezete szerint, de a valóságban is, jól alakultak. A királynő több magyar – Bécsben élő vagy hivatalnokoskodó – arisztokratával állt közeli kapcsolatban. Tanácsadót is talált közöttük. Fiának, a trónörökösnek magyar férfi nevelőt választott. Mindig voltak magyar hallgatói az 1746-ban megnyitott nemesifjakat képző – Theresianumnak, tanultak magyarok a bécsi egyetemen, és 1760-tól ott pompázott az uralkodó család környezetében a magyar testőrgárda is. Az előkelő magyarokkal – a személyekkel – kialakult jó kapcsolatok azonban nem jelentették azt, hogy jók lettek volna a királynő kapcsolatai a nemesi társadalom egészével. Mint mindenütt Európában, a 18. században a Habsburg Birodalomban is az abszolutizmus karolta fel a gazdasági, intézményi és a társadalmi korszerűsítés ügyét, s egyre inkább halmozódtak a feszültségek közte és a kiváltságőrző, konzervatív képződmények között. Így Mária Terézia és a magyar nemesség között is. Jól jelzi ezt, hogy a magyarokat kedvelő, s levelezésében ennek hangot is adó királynő hosszú, negyven éves uralkodása alatt mindössze háromszor – 1741, 1751, 176465 – hívta össze az országgyűlést, holott háromévente köteles lett volna. A képviseleti intézmény mellőzése azonban nem érthetetlen, mert az hagyományos, alkotmány- és kiváltságőrző szerepén nem tudott túllépni. Kaunitz kancellár, a királynő legfőbb tanácsadója 1761-ben, a magyarországi politikát meghatározó pontjaiban ezért ajánlotta uralkodónője figyelmébe a magyar nemesi társadalom megregulázását. A bölcs, kompromisszumokra hajló Mária Terézia nem osztotta mindenben kancellárja nézeteit, kétségtelen azonban, hogy politikáját egyre kevésbé szabta a rendi társadalom óhajaihoz és rendre megkerülte annak érdekképviseleti fórumát, az országgyűlést.
1754-ben rendelettel léptette életbe hírhedt vámszabályzatát. Ebben Magyarországot a birodalom nyugati felének kereskedelmi és ipari érdekei alá rendelte. Magyarország agrártermékeinek exportjával és az örökös tartományok iparcikkeinek felvásárlójaként "szolgálhatta" az "összbirodalmi" gazdaság érdekeit. A vámpolitika a későbbiekben sem változott előnyösen, s nagyban hozzájárult a magyar gazdaság szerkezetének torzulásához. A Magyarországgal szemben méltánytalan intézkedések indokául mindig a magyar nemesség adómentessége szolgált, amely miatt, a kormányzat szerint, Magyarország nem járul hozzá arányosan a birodalmi terhekhez.
Rendeleti úton lépett életbe az úrbéri pátens is (1767). A királynő meg akarta védeni a földesurakat "igaz jogaikban", másrészt azonban meg akarta óvni az adózó népet "a földesuraknak minden igaztalan és törvénytelen elnyomásától". A helyi sajátosságokat szem előtt tartva rögzítette a pátens a jobbágytelek nagyságát, különbséget tett telkes jobbágy és zsellér között, rögzítette a szolgáltatások mértékét, védte a jobbágyot a földesúr kisajátító törekvéseivel szemben.
Az 1777-es Ratio Educationis az oktatás átszervezését célozta meg, az alapszinttől az egyetemi képzésig. Az a törekvés fejeződött ki benne, hogy az oktatás "egyöntetű formája az egész királyságban biztosíttassék", ami egyúttal az egyházi befolyás mérséklésével járt.

József főherceg, a majdani császár és társuralkodó

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi