A harci cselekmények
A harci cselekmények
Conrad vezérkari főnök azonban eltért az elgondolt tervtől. Az eredetileg tervezettnél nagyobb erőkkel támadást intézett Szerbia ellen, és vereséget szenvedett. Hasonló sors várt a császári-királyi seregre Galíciában is. Ott a vártnál gyorsabban felvonuló oroszok mértek rá súlyos vereséget. 1914. augusztus 23. és szeptember 11. között a Monarchia harmadmillió embert vesztett ezen a hadszíntéren. Az ezt követő esztendőben a galíciai osztrák-magyar hadsereg a Kárpátokban 800 ezer főt veszített el. Már a háború első évében megsemmisült a Monarchia által mozgósított hadsereg fele. A veszteség meghaladta a kétmillió főt. Bécs és Budapest négy év alatt 8 millió embert mozgósított, ebből 3,8 millió a magyar korona országaiból került ki.
Hiba csúszott a német hadvezetés számításaiba is: az előretörő csapatokat az antant seregei a Marne-nál feltartóztatták, részben azért, mert a vártnál hamarabb kellett német erőket átcsoportosítani a keleti frontra. A nyugati front megmerevedett. 1918-ig egyik harcoló félnek sem sikerült döntő áttörést végrehajtania. Kelet-Poroszországban viszont sikerült vereséget mérni az orosz hadseregre. A keleti fronton hol az egyik, hol a másik fél kerekedett fölül – 1915-ben a gorlicai áttöréssel a központi hatalmak, 1916-ban a Bruszilov-offenzívával Oroszország.
A háború kimenetelét végül is nem a katonák döntötték el, hanem a politika. Az antantnak területi ígéretei fejében sikerült a saját oldalára állítani a formálisan a Hármas Szövetséghez tartozó Olaszországot (1915), valamint Romániát (1916). A központi hatalmak négy fronton vívták a háborút, az olasz front lekötötte a Monarchia erejének jelentős részét. Igazolódott Tisza aggálya is: Románia bevonult Erdélybe. A német hadvezetés kénytelen volt jelentős csapatokat átcsoportosítani: a Monarchia mindhárom frontján német hadosztályok jelentek meg.
