A gazdasági reform bukása
A gazdasági reform bukása
A 80-as évek második felére elbukott a magyar gazdasági reform. A gazdaság teljesítménye – növekedés, termelékenység, reáljövedelem, a külkereskedelem és az eladósodás adatai – alapján már semmi sem volt jobb, mint a KGST más országaiban, amelyekben nem történt reform. Az életszínvonal az 1973-as szintre esett vissza, az adósságállomány egy főre jutó összege az egyik legmagasabb volt a világon, és bruttó összege elérte a 20 milliárd dollárt. A lakosság 20%-a a létminimum alatt élt, a társadalmi különbségek újratermelődtek. Már a 70-es évek végére tízszeres különbség mutatkozott a legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelmek között, hivatalos jelentés szerint 1988-ban több tízezer embernek nem volt fedél a feje fölött, a gazdaság működőképessége pedig teljes mértékben a külföldről kapott kölcsönöktől függött. 1986-ra az ország keményvaluta-exportjának 60%-át fordította az adósság törlesztésére. Ördögi kör alakult ki: az adósság fizetéséhez újabb kölcsönökre volt szükség – Grósz miniszterelnök szerint 1988-tól 1990-ig 9,5 milliárd dollárra -, amely viszont az adósságmocsár további mélyüléséhez vezetett.
A szovjetunióbeli változások és a belső politikai-gazdasági-társadalmi válság eredményeként 1987-ben megindult az a pluralizálódási folyamat, amely végül 1990-re elvezetett az egypártrendszeri diktatúrától a többpárti, intézményrendszerében nyugati típusú demokráciához.
