Lovagrendek, érdemrendek
Lovagrendek, érdemrendek
Az első magyar alapítású fejedelmi lovagrendeknek, Károly Róbert Szent György Rendjének (1326) és Zsigmond császár és király Sárkányrendjének (1408) már kitüntető jellege is volt. Míg azonban Európában az exkluzív fejedelmi lovagrendek többsége az abszolutizmus talaján kitüntetésként adományozható rendekké alakult át, majd a polgárosodás az érdemrendek s különféle más érdem- és emlékjelek létrejöttét hozta magával, hazánkban a török uralom ezt a fejlődést megállította. A török kiűzése után Magyarországon több száz éven át a Habsburg Birodalom kitüntetési szokásai érvényesültek.
E kitüntetési rendszer élén a burgundi eredetű Aranygyapjas Rend állott (1429), amelyet az uralkodócsalád férfitagjai családi jogon kaptak meg. A hasonlóan dinasztikus jellegű Csillagkeresztes Dámák Rendjét (1668) csak sokadíziglen nemesi származású hölgyek nyerhették el. A Katonai Mária Terézia Rend (1757) a legkorábbi érdemrendek egyike volt. Elnyerését a bátor és önálló haditetten kívül sem származási, sem vallási feltételhez nem kötötte alapszabálya.
A polgári jellegű, de 1884-ig nemesi származást megkövetelő Magyar Királyi Szent István Rend (1764) jelvényei, színei, külsőségei a rend magyaros jellegét hangsúlyozták, bár adományozása éppúgy a mindenkori birodalmi érdekek szerint alakult, mint a többi Habsburg-kitüntetésé. A napóleoni háborúk időszakához kapcsolódik a Vitézségi Érem (1789), a Lipót Rend (1808), a tábori lelkészek elismerésére alapított PIIS MERITIS Érdemkereszt, a francia ágyúk anyagából készült Ágyúkereszt, a Napóleon alapította kitüntetésből osztrák császári renddé átalakított Vaskorona Rend.
Ide kívánkozik egy kitüntetéstörténeti ritkaság, az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc hőseinek kitüntetésére az Országos Honvédelmi Bizottmány által alapított Magyar Katonai Érdemrend, amelynek csak ideiglenes jelvényei készültek 1849-ben, holott alapszabálya a győzelem reményében díszesebb rendjelvényeket is kilátásba helyezett.
A Ferenc József-i kort számtalan kitüntetés dokumentálja. A Ferenc József Rend (1849), a Katonai Érdemkereszt, a Tiszti és Legénységi Katonai Szolgálati Jel (1849), a Császári és Királyi Osztrák-Magyar Díszjelvény Művészetért és Tudományokért (1887), a "Signum laudis" feliratú Katonai Érdemérem (1890), a nők számára alapított Erzsébet Rend (1898) mellett a különféle hadiesemények résztvevőinek szánt, továbbá a Ferenc József uralkodói jubileumai alkalmából kiadott emlékérmek, keresztek széles körű és differenciált elismerésekre adtak lehetőséget.
1914-18 között több újonnan alapított kitüntetés – a Vöröskereszt Díszjelvény (1914), az első világháború jelképévé vált, 12 heti tűzvonalbeli szolgálattal elnyerhető Károly Csapatkereszt (1917), a Sebesültek Érme (1918) – lépett a háborús ideológia szolgálatába. A IV. Károly 1916-os koronázása alkalmával avatott aranysarkantyús vitézek 1918-ban kaptak díszjelvényt.
