1700-tól 1848-ig
1700-tól 1848-ig
A Habsburg császári hadseregben az 1702-ben alakított három rendes magyar gyalogezred egyenruháját hajdúk viseletének mintájára készítették, s így hajdúsüveget, dúsan zsinórozott dolmányt, magyar nadrágot, zsinórövet és fehér abaposztó köpenyt viseltek. A legénységi ruhát színes gyapjúzsinór, a tisztit pedig arany- vagy ezüstzsinór díszítette. A gyalogság fejfedője a 18. század folyamán többször változott. Az 1740-es években a magyar ezredek is fehér kabátot kaptak. A hadseregben a fehér kabát lett a gyalogezredek fő ismertetőjele. 1759-ben egységesítették a gyalogság öltözetét. A magyar és német ezredeket egymástól csak a nadrág (színes magyar nadrág, illetve a fehér térdnadrág, majd a kék pantalló) és a kabát ujjhajtókája különböztette meg. A német ezredek hajtókája egyenes, míg a magyar hajtóka csúcsos volt, és ez utóbbira egy paszományból és bojtból álló díszítés volt rávarrva. Ebből a díszítésből alakult ki az ún. medveköröm, amelyet a magyar ezredek 1918-ig viseltek. Az 1759-es előírás megszüntette a magyar ezredek sokszínű zsinórzatát, és helyébe a később oly gyűlöltté lett fekete-sárga zsinór került. Minden gyalogezrednek volt gránátos osztálya.
1800 körül a gyalogság kabátja szűkebb és rövidebb lett, és a szárnyait elöl visszahajtották. A kabát gallérja álló lett, és ez jellegzetesen megkülönböztette a polgári kabáttól. 1808-ban a kabátot elöl annyira kikanyarították, hogy egy frakkhoz kezdett hasonlítani, majd 1836-ban valódi frakká változott.
A reguláris huszárezredeket a 17. század végén kezdték felállítani. A hadsereg valamennyi huszárezrede magyar legénységű volt. Öltözetük zsinórdíszítése egyre dúsabb lett.
