A paleontológia bárói
A paleontológia bárói
E szakma egyik legérdekesebb egyénisége Nopcsa Ferenc báró volt, aki Európa majd minden múzeumának őslénytani gyűjteményét áttanulmányozta, s ezek után úgy döntött, hogy az őshüllőkkel kíván foglalkozni. Többen úgy vélik, hogy ő az ősélettan, vagyis paleofiziológia és az őskórtan, vagyis paleopatológia megalapítója. Nagyobb tanulmányt írt a dinoszauruszokról, amely az általa képviselt ősélettani szemlélet kiindulópontja lett, s amelyben azt igyekezett bizonyítani, hogy ezeknek az állatoknak az óriási méretűre való növekedését az okozta, hogy a növekedést szabályozó hormonukat termelő hipofízis kórosan megnagyobbodott, így jött létre a hormontöbblet, s ez okozta abnormális méretüket.
Nopcsa járt a Balkánon is, s az észak-albán törzseket megismerve könyvet írt néprajzukról, s közel volt ahhoz, hogy még az első világháború előtti időszakban megszerezze az albán trónt. A 20-as években néhány éven át a Földtani Intézet igazgatója volt, később Bécsben telepedett le, s 56 éves korában öngyilkos lett.
Fejérváry Géza Gyula, az ősföldrajz egyetemi magántanára székfoglaló előadását a zoogeográfiáról tartotta. Ezt követően Máltán dolgozott, s fontos kutatási területe volt a származástan is. Ma azt mondhatjuk, hogy kutatásaiban az őslénytan, a származástan és a paleobiológia egyetlen egységet képzett, s ennek szellemében írta meg 1927-ben az "Élet, szerelem, halál. Biológia" című művét.
1923-ban jelent meg egy könyv "Az őslények világa" címmel, négy évre rá egy másik, amelynek címlapján ez állt: "Az ősállatok", s közben megjelent egy harmadik "Az ősember" címmel, majd 1935-ben a negyedik, "Az ősvilági élet". E négy könyv szerzője Lambrecht Kálmán volt, aki a Tanácsköztársaság idején végzett természettudományos szakszerkesztői munkássága miatt hosszú éveken át nem jutott szakmai jellegű munkához, de később a pécsi tudományegyetemen az ősföldrajz témakörben tarthatott előadásokat. O volt a Búvár című nagy sikerű folyóirat szerkesztője is, s számosan idézik a magyar malmokról és tanáráról, Herman Ottóról írt könyvét. Az eltiltása idején egyetlen tudományos támogatója Nopcsa Ferenc báró volt, aki a Földtani Intézet könyvtárosává nevezte ki, s 1934-től a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárát vezethette. Lambrecht Kálmán tehát nemcsak paleontológus volt, hanem a zoológia számos ágával, s tudománytörténettel is foglalkozott, akárcsak fia, Lambrecht Miklós, aki az orvostörténetben és a biológiatörténetben tűnt ki.
A budapesti Tudományegyetemen 1947-től Telegdi-Roth Károly vezette az őslénytani tanszéket, amelynek az azt megelőző három évtizedben nem volt professzora. Ő adja ki 1953-ban az Ősállattan című tankönyvet, s tesz közzé számos alapvető tanulmányt az egri felsőoligocén faunáról, a várpalotai lignittelep miocénkoráról, s kezdi meg az Észak-Bakony korszerű földtani vizsgálatát. Az ő munkássága is igazolja a földtan és az őslénytan együvé tartozását.
Mária Terézia tanulmányi jutalom-érmei a selmeci hallgatóknak
G. I.
