A távíró
A távíró
A hírszolgálat klasszikus formája a lovasposta, majd a szekérposta, s azon belül is a gyorskocsiposta volt, de természetesen a hadászatban más eszközöket is alkalmaztak, gondoljunk például a régóta ismert tűzjelekre vagy a később divatossá vált fényjelekre. Az utóbbiakat Magyarhonban is alkalmazták. Ezt követően már jól működő fénytávíró-rendszereket kezdtek üzembe helyezni.
Egy magyar szakember, Chudy József, a hasonló francia találmánynál valamivel korábban, 1787-ben egy új rendszerű optikai és akusztikai távírót talált fel. Chudy e távíró működő makettjét 1787-ben Pozsonyban több főrangú személy előtt be is mutatta, sőt később a porosz király is nagy tetszéssel fogadta ezt a távírót. Erről 1792-ben egy német nyelvű füzetet adott ki Budán, csakhogy akkorra már ismertté vált a francia Chappe testvérek által kifejlesztett optikai távíró, amelynek leírása 1794-ben magyar nyelven is megjelent, mégpedig Bécsben. E kiadvány címe ez volt: "A francia telegráfusnak, azaz: a minapi kitaláltatott messze író alkotmánynak rövid leírása."
A korabeli leírás szerint a Chudy-féle távíró minden egyes egysége egy-egy olyan szekrényből állt, amelyen egymástól azonos távolságra álló, kör alakú nyílások helyezkedtek el, s mögöttük egy-egy fényforrás. Az ablakokon kis tolózárak voltak, s így a világos és sötét ablakhelyek váltogatásával lehetett jeleket adni. Ehhez maga a szerző ábécét is mellékelt. Az első változatban öt ilyen ablakocskát helyezett el egymás mellett. Ezt követően kidolgozta az akusztikai távjelző tervét is, amelyhez dobot vagy harangot kívánt használni, sőt a kettő kombinációján is elgondolkodott. A táviratozás híres atyja, Morse festőművész volt, s úgy tűnik, hogy a telegráffal elsősorban művészek foglalkoztak, hiszen Chudy nem e tanulmányával írta be nevét a kultúra magyarországi történetébe, hanem azzal, hogy ő volt az első magyar opera szerzője.
Kétfelvonásos énekes játéka a "Pikkó hertzeg és Jutka Persi" címet viselte, s azt első alkalommal 1793. május 6-án mutatták be. 1795-ben magáról a távíróról is írt egy operát, amelyet a következő év január 3-án Budán, január 7-én pedig Pesten mutattak be. Operájának szövegkönyve sajnos elveszett, róla azonban tudjuk, hogy korábban Erdődy János gróf pozsonyi kastélyszínházának volt karmestere, majd 1789-től a budai német színtársulatnál, 1793-tól pedig a Kelemen László vezette magyar társulatnál dirigálta a zenekart.
