Hamuzsírfőzők
Hamuzsírfőzők
Maga a hamuzsír az üveggyártás alapvető kelléke, s tudjuk, hogy a 13. században nagyhírű üveggyár működött a Selmecbánya melletti Szklenón (mellesleg e helyen alapított 500 évvel később Born Ignác egy nemzetközi tudóstársaságot), s tudjuk azt is, hogy az 1244-ben íródott Budai Jogkönyvben szó esik a szappangyártásról, s egykoron úgy gondolták, hogy annak is elengedhetetlen segédanyaga a hamuzsír. A hamuzsírt fából vagy szőlővesszőből nyerték, de néha még szőlőtörkölyt is használtak e célra: 1 puttony tokaji törköly pálinkafőzés után elégetve 18 uncia hamut eredményezett, amelyből 1,5 uncia hamuzsírt nyertek ki. A hamut általában forró vízzel lúgozták ki, s így állt elő a hamuzsír, amelyet átszűrtek, majd száradásig főztek. Sajnos e mesterséget sok helyütt erdőirtás kísérte, hiszen alapanyagul többnyire bükkfát, tölgyfát, juharfát és nyírfát választottak, s jutottak el a végtermékhez, a kálium-karbonáthoz.
A 18. század közepéig a szódát és a hamuzsírt azonos anyagnak vélték, majd du Monceau 1735-ben, Marggraf pedig 1758-ban kimutatta, hogy e két anyag lángfestéssel megkülönböztethető egymástól, s Davy bebizonyította, hogy a szódában nátriumvegyület van, a hamuzsírban pedig káliumvegyület. Az egyik elsősorban nátrium-karbonátból, a másik meg döntő mennyiségben kálium-karbonátból áll.
Talán még egy fontos tényt tehetünk hozzá e történethez: azt, hogy a pozsonyi Torkos Jusztusz János Marggraféval azonos eredményre jutott – tőle függetlenül – 1763-ban, amit az e témában írt könyve is igazol. Torkos állította, hogy a sziksó nem azonos a hamuzsírral, viszont a szappanfőzéshez a sziksó (vagyis a szóda) alkalmasabb. Mivel a hamuzsír alapanyaga többnyire a fa volt, a sziksóé meg a szikes talaj, több erdőt is megmenthetett volna a tudósvilág, ha figyelnek Torkos szavaira. De természetesen nem figyeltek.
Később a hamuzsírt már a répacukorgyártás melléktermékéből, a melaszcefréből nyerték ki, s úgy tűnt, jó erre a napraforgószár, s más alapanyag is, így a hamuzsírfőzők – szerencsére ma már nem irtják az erdőket, s a múlt században a szappangyártók közül
többen végre a hamuzsír helyett szódát kezdtek alkalmazni. Száz évvel Torkos javallata után.
A vegytan kissé tiszteletlen ábrázolása
