Az eötvösi felismerések

Full text search

Az eötvösi felismerések
Ezzel az eötvösi gondolattal át is léphetünk az eötvösi korba, hiszen Jedlik utóda az 1878/79-es tanévtől kezdve Eötvös Loránd lett, aki kísérleti fizikai előadásokat már 1874-től tartott, s – rövid megszakítással – haláláig vezette a kísérleti fizika tanszéket.
Első sikeres kutatási területe a kapillaritások világa, s ezen belül a felületi feszültség vizsgálata lett. Mérési eredményeit csak 1884/85-ben publikálta a Mathematikai és Természettudományi Értesítő hasábjain, de ezek oly jelentősek voltak, hogy "Eötvös-törvény" néven kerültek be a fizikai szakirodalomba. Ezekben rámutatott arra, hogy a különböző, ún. egyszerűen összetett folyadékok molekuláris felületi energiája 1 foknyi hőmérsékletváltozáskor ugyanannyit változik. E változás tehát az anyagi minőségtől és a hőmérséklettől is független.
Eötvös második nagy kutatási témája már elméleti fizikai elemeket is magában foglalt: ide sorolhatjuk a gravitációval kapcsolatos valamennyi vizsgálódását. A földi nehézségi erőtér vizsgálata vagy a tömegvonzás együtthatójának pontosítása az elméleti meggondolások mellett egy alapvető műszert (illetve műszercsaládot) is megkövetel, amelynek Eötvös igazi mestere volt. Ezek az általa kifejlesztett ingák, más szóval mérlegek. A tömegvonzás jelenségét egy Cavendish-éhez hasonló ingával vizsgálta, míg a földi nehézségi erőteret Coulomb csavarási mérlegének továbbfejlesztésével próbálta feltárni. Mindkét esetben olyan érzékeny műszert alkotott meg, amelyekkel nagyságrendekkel sikerült megjavítania elődei hipotetikus adatait. És végül: torziós ingájával kilépett a laboratóriumból is, terepi méréseket végzett, amelyek gyakorlati haszna közismert.
Ugyancsak az 1880-as évektől kutatta a súlyos és tehetetlen tömeg mérőszámai közti összefüggést, mely kérdésre már Newton is választ keresett, de – megfelelő műszer hiányában – nem lelt. Eötvös torziós ingájával már 1889-re jó hipotézist állított fel, de 1909-re mérési pontosságát tovább tudta fokozni. (Időközben – 1896-ban – megjelent a Föld nehézségi erőterének vizsgálatáról szóló összefoglaló tanulmánya is.)
Einstein általános relativitáselméletének kidolgozásakor szintén feltételezte ezt – habár a pontos eötvösi eredményeket nem ismerte -, és magasabb szinten általánosította, állítván, hogy a gravitációs és a tehetetlenségi erőtér ekvivalens. Eötvös tehát még mérőszámok azonosságáról, Einstein pedig már erőterek azonosságáról beszél. Eötvös kísérlete mégis fontos a relativitáselmélet igazolásához.
Hasonló módon, de egy Cavendishével "rokon" ingával mérte Eötvös a tömegvonzás együtthatóját. A legpontosabb eredményt segítőivel, Kövesligethy Radóval és Tangl Károllyal együtt 1891-ben érte el.
Eötvös tehát elsősorban kísérleti fizikus volt. Jól ismerte az elméleti fizika problémáit is, de azokkal szemben tartózkodó volt. Sajnos nem teremtett iskolát; geofizikai méréseinek ugyan több folytatója is akadt, de mint fizikatanárnak vagy mint elméleti fizikusnak nem.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi