A Kelet vándorai
A Kelet vándorai
Kőrösi Csoma Sándor 1819 őszén índult útnak, hogy megtalálja az ázsiai magyarok utódait, de a maga elé tűzött célt kénytelen volt megváltoztatni. Viszontagságos útja, valamint W. Moorcroft angol kormánymegbízottal történt szerencsés találkozása nyomán, lámakolostorokban töltött évei során, 1823 és 1830 között a tibeti nyelvészet alapjait rakta le, s készítette el az első tibeti-angol szótárt, s kutatta fel az északi buddhista irodalmat. Két alapműve: nyelvtana és szótára 1834-ben Kalkuttában jelent meg. Már 1830-ban tagjává választotta a Royal Asiatic Society, s három évre rá az 1831-ben megalakult magyar Akadémia is. Szakfolyóiratokban is nagyszámú cikke jelent meg, s egyedülálló munkásságát nagyszámú nyelvész és tibetológus igyekszik teljességében feltárni, immár másfél száz esztendeje.
Ógyalláról jutott el Párizsba Besse János, és került ott barátságba Batsányi Jánossal, majd 1829-től nem kisebb szakemberrel, mint Alexander von Humboldttal utazta be a Kaukázust és Kelet-Indiát. Úti beszámolója egy hazai folyóiratban jelent meg, s könyv formájában franciául is, de az már Párizsban, 1838-ban.
Reguly Antal Zirc szülötte, és elsősorban a magyar és finn nyelv rokonságával foglalkozott. 1843-ban nagy keleti expedícióra indult az Uralhoz, majd az északi vogulok földjére ért, azután a csuvasokhoz látogatott el, s 1846-ban tért vissza Szentpétervárra. 1848-tól idehaza élt, s az Egyetemi Könyvtárt vezette. A még életében kiadott legfontosabb munkája "A dzsungár nép és annak a magyarral állított fajrokonsága" címmel jelent meg a tiszteletére összeállított Reguly-albumban. Hagyatékából adták közre vogul és osztják népköltési gyűjteményét és az osztják hősénekeket, de később a csuvas, cseremisz és más gyűjtései is megjelentek.
Dunaszerdahely szülötte Vámbéry Ármin, aki 1861-től kutatta az őshazát, s a biztonság kedvéért mohamedán dervisnek adva ki magát jutott el nagy nehezen Bokharába, majd később Teheránba. 1864 tavaszán érkezett vissza Pestre, s számos könyvben foglalta össze tapasztalatait, s lett idehaza a török filológia elismert kutatója, egyetemi professzora. Neki is fontos szerepe volt a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában. A magyarok eredetéről és nyelvünk múltjáról vallott nézeteit később több ponton is módosították. Vámbéry azt vallotta, hogy a magyar nyelv közelebb áll a török nyelvcsaládhoz, mint a finnugorhoz. Úti beszámolója alapvető földrajzi és néprajzi megállapításokat is tartalmaz.
Tanítványa, Goldziher Ignác Szíriát, Palesztinát és Egyiptomot tanulmányozva lett korának legelismertebb orientalistájává és sémi filológusává, akit tagjává választott a berlini, szentpétervári, göttingai, amszterdami és koppenhágai tudományos akadémia is, s akinek a hazánkban megjelent könyvei között kiemelkedő jelentőségűek az iszlámról írott művei.
