Izsó Miklós

Full text search

Izsó Miklós
Az egyetlen kivétel, aki a klasszicizmus-akadémizmus-historizmus folyamatából is kilógott, Izsó Miklós volt (1831-1875). Müncheni akadémista korában faragta a Juhász (Búsuló juhász) c. márványszobrát (1862), melyen az akadémiai tudás és stílus különös (népi zsáner) figurában ölt testet. Hazatérve portrészobrain bontakozott ki romantikus, a plasztika autonóm értékeire építő realizmusa (Almássy Balogh Pál képmása, 1864), ami köztéri szoborterveit is jellemzi. Közülük elsősorban a marosvásárhelyi honvédemlék terveit (1860-as évek, nem valósult meg), melyek változatain a magába roskadó alak íve, azaz a kompozíció, a forma önmagában a fájdalom kifejezője. Akár egy sebesült honvéd, akár Petőfi alakját fedezzük fel e formában, az egyformán a legyőzött ország szimbóluma.
Izsó sikertelenül pályázott 1866-ban Széchenyi emlékszobrának elkészítésére, holott pályaműve minden kétséget kizáróan nemcsak a legjobb, de egész emlékműszobrászatunk kiemelkedő teljesítménye volt. A kilépő alak erőtől duzzadó formái, a magyar férfiviselet gazdag plasztikája a tartás komolyságával, az arc hasonlóságával párosult. Izsó Miklóst korai halála megakadályozta abban, hogy saját kezűleg fejezze be Dugonics András elgondolkodó alakjának visszafogottabb szobrát Szegedre, s a számos előtanulmány tanúsága szerint az élete főműveként készülő Petőfi-szobrot. Egyedül megvalósult saját köztéri műve Csokonai szobra Debrecenben (1866-71). Kellemetlen viták és nehézségek közepette készült a költő részletekben szinte rokokósan gazdag, kissé kihívó tartású szobra, aminek felavatására nagy ünnepség keretében került sor. A szobrászt azonban nem hívta meg senki.
Az évtized folyamán Izsó számos vázlatot készített táncoló parasztokról, megpróbálva megragadni a lehetetlent: álló kompozícióba merevíteni a test minden részével változó, folyamatos mozgást. Figuráinak erőteljes kontraposztja, a mozgás lendületét és jellegét hangsúlyozó drapéria (a bő paraszti viselet redőzete, lobogása) a vázlatok elnagyolt mintázásával, s a korban szokatlan anyaggal (terrakotta) az impresszionizmus érzékiségét vetítik előre, megőrizve a szobrászat klasszikus törvényeit. A 20. század (Fülep Lajos) méltán tartotta Izsót a nemzeti szobrászat (a nemzeti és egyetemes korrelációja) megteremtőjének.

Izsó Miklós: Táncoló paraszt I. 1864-70 között

Izsó Miklós: Csokonai Vitéz Mihály álló szobra (1867)
K. K.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi