A barokk szobrászat
A barokk szobrászat
A barokk korszak kezdetén a szobrászat került a legnehezebb helyzetbe: nemcsak a nehéz gazdasági helyzet és a szakemberhiány okozta hanyatlását, hanem az a tény is, hogy "faragott képnek", azaz bálványnak számított a protestáns lakosság szemében. Az ellenreformációval azután megnőtt az igény a szoborművek iránt is: a templomok berendezéséhez, díszítéséhez sok plasztikai alkotás készült, s a fogadalmi (köztéri) szobrok állításának szokása is elterjedt.
Szent Márton és a koldus, Pozsony
A templomok berendezésének legfontosabb darabja az oltár, amely az oltárkép és az azt szegélyező, fából vagy más anyagból (pl. stukkó) készült architektúra és szobordísz együtteseként a mondanivaló, a tanítás legfőbb hordozója volt.
Oltárok a 17-18. században
G. R. Donner szobrászata
J. A. Krauss és a rokokó plasztika
A szószék
Köztéri szobrok: Mária-, illetve Szentháromság-oszlopok
A BAROKK SÍREMLÉK
