Építészet az Anjou-királyok idején
Építészet az Anjou-királyok idején
A 14. század első évtizedei a dinasztiaváltás körülményei között szétzilálódott ország helyreállításával és a királyi hatalom megerősítésével teltek el. Nagyobb építkezésre ekkor még ritkán került sor, de már elkezdődött a visegrádi teraszos palota kiépítése, beboltozták a székesfehérvári prépostsági templomot és az esztergomi székesegyházat.
A városok növekvő gazdasági erejét nagyméretű új plébániatemplomok (Lőcse, Igló, Gölnicbánya, Kolozsvár) és a korábbiaknál is tekintélyesebb kolduló rendi templomok (pl. a lőcsei minorita templom) építése jelzi. Erzsébet királyné támogatásával készült el a 14. század közepére az óbudai klarissza apácák alapjáig elpusztult kolostora és temploma.
Már Nagy Lajos uralkodásának idejére esik a Szent László által alapított nagyváradi székesegyház újjáépítése. Az 1342-ben megkezdett munka első fázisában az új szentély kápolnakoszorúja készült el. Az 1345-ben meghalt Báthori András püspököt már ebben az új épületrészben temették el, noha a boltozatai még hiányoztak.
A 14. században megnövekedett a világi építkezések, a királyi és főúri paloták és várkastélyok jelentősége. A visegrádi palotán kívül királyi várkastélyt emeltek Zólyomban és Diósgyőrött is. E várkastélyok magját négyszögű udvart övező, zárt épülettömb alkotja, benne reprezentatív palotatermekkel és kápolnával, négy sarkán erődszerű toronnyal. Nagy Lajos (1342-1382) uralkodása idején választották ki a budai várhegy déli végét az új királyi székhely számára. Az eleinte István herceg, majd a király által építtetett palotaegyüttes a 14. század végére magas lakótoronyból, udvart körülvevő emeletes épületekből, és kétszintes kápolnából álló festői kastéllyá fejlődött.
