Az itáliai kapcsolatok
Az itáliai kapcsolatok
A Magyarországot Itáliával összekötő dinasztikus szálak, a trecento művészetének itteni emlékei, majd Zsigmond király uralkodása idején az egyre szorosabbá fonódó kötődések az olasz államokkal, s nem utolsósorban firenzei művészek (Manetto Ammantini, Masolino da Panicale) s az ókort újra felfedező humanisták itteni megjelenése: mind-mind előkészítői voltak a Mátyás király országlása idején kibontakozó magyarországi reneszánsz művészetnek. Pier Paolo Vergerio, a hosszú ideig Budán működő, s az új művészet iránt is fogékony humanista köréhez tartozott Vitéz János, Hunyadi János fiainak nevelője. Vitéz rendkívül művelt főpap volt, s a műveltségét mind többeknek igyekezve átadni, tehetséges ifjakat kűldőtt Itáliába tanulni, köztük Janus Pannoniust. Padovában Janus Andrea Mantegnával, az all'antica festészet nagy mesterével is kapcsolatba került, aki az ifjú magyar költőről és barátjáról, Galeotto Marzióról kettős portrét is festett. Vitéz és Janus, a művelt műpártoló és az érzékeny humanista költő erős vonzódása az ókori irodalomhoz és művészetekhez jelenthette Mátyás számára a követendő példát kezdettől fogva. A király uralkodása első tíz esztendejében kettejük működése járulhatott hozzá döntő módon ahhoz, hogy az itáliai reneszánsz művészet a királyi udvarban később is fontos szerepet kapott. Ennek a korai szakasznak jobbára irodalmi emlékeit ismerjük csupán, s 1471-ben, amikor Vitéz és Janus élére álltak a Mátyás megbuktatására szőtt összeesküvésnek, a király egy időre el is fordult a humanistáktól. 1476-ban elvette feleségül a nápolyi király leányát, Aragóniai Beatrixot. Ismét felerősödött az udvar olaszos kultúrája, ennek jelentőségét azonban nem szabad eltúlozni. A budai reneszánsz kezdetei jóval Beatrix érkezése előttre nyúlnak vissza, kibontakozása pedig későbbre tehető, az 1480-as évekre, főleg arra az időszakra, amikor Mátyást a trónutódlás gondjai foglalkoztatták.
