Műhelytitkok
Műhelytitkok
A felvétel eleinte hosszú időt vett igénybe, három-négy percig is eltartott. A modell képtelen volt ilyen hosszú ideig mozdulatlanul ülni, ezért a fejét rögzíteni kellett. A problémát Petzval József találmánya oldotta meg.
Az ő nagy fényerejű lencserendszere vagy objektívje lehetővé tette a felvételhez szükséges megvilágítási idő lényeges csökkentését. 1841 közepe táján már mindössze 8-10 másodperc alatt készültek el a felvételek. A megvilágítást a napfény sugarai biztosították, azt szabályozni nem volt módja a korabeli fényképészmesternek.
Az ún. kollódiumos vagy nedves eljárás 1851-ben új korszakot nyitott a fényképezésben. Az üveglapot vékony kollódiumréteggel vonták be, és az érzékenyített lemez finom rajzú, dús tónusú képet adott. Ettől kezdve azonban a fényképezés nagy szakértelmet, körültekintő eljárást igényelt.
Az 1850-es évek közepétől vált jól jövedelmező ipari tevékenységgé, immáron foglalkozássá a fényképezés. A fényképészek számának növekedésével arányosan nőtt a magukat lefényképeztetni kívánók tömege. 1860-ban már 24 fényképész működött Pest-Budán.
Az 1850-es évek végén Párizsból elterjedt a 6 X 9-es méretű, ún. vízitkártya, amelyet eleinte névjegyként használtak.
Az emberek már nem elégedtek meg a közönséges fényképekkel, görög oszlopok, finom faragású stílbútorok között, klasszikus, romantikus tájat ábrázoló háttér előtt fényképeztették le magukat. Öltözékük, "beállításuk" társadalmi helyzetükről, foglalkozásukról is árulkodott. A fényképezés válságba sodorta az arcképfestészetet. Olcsó volt, s ezért azok is megörökíttethették magukat, akik erről korábban álmodni se mertek. Tehetséges, jó nevű arcképfestők sora tért át ideiglenesen vagy véglegesen a fényképezésre, mint Barabás Miklós, Borsos József, Doctor Albert, Alkér Ede, Vízkeleti Béla, Pesky Ede.
