Konstruktív és expresszív törekvések

Full text search

Konstruktív és expresszív törekvések
A konstruktivizmus és a késői expresszionizmus többnyire együtt hatott, jellemzően a közép-európai művészetre: az alkotók egyidejűleg törekedtek a szilárd szerkezetre és a kifejezőerő fokozására. Ez elvezetett a szürrealisztikus eszközökhöz is. A századelő festői újítását, a konstruktív szellemű képesítést – a szentendrei vonulat mellett – az alföldiek között számon tartott Nagy István (1873-1937) képviselte leginkább, de a monumentális expresszivitás felé lépett tovább a hódmezővásárhelyi Kohán György (1910-1966) is falképnek szánt nagyméretű szénrajz kartonjában (Háború, 1941-43).
Az érzékeny kolorit főként a francia festészettel kapcsolatban állókra volt jellemző, így a Nyolcakkal indult Czóbel Bélára (1887-1975) és Márffy Ödönre (1878-1959), a korábban szecessziós Vaszary Jánosra (1867-1939). Szentendre és Párizs hatása találkozik Paizs-Goebel Jenő (1896-1944) szilárdan épített, fauve-osan színes képeiben. Párizsban érlelődött meg Farkas István (1897-1944) festészete. Az 1929-es Correspondances-sorozat fauve-osan üde, szürrealisztikus líráját a harmincas években drámai hangú képek követték: vonagló kerti székek, magányos házak, bolyongó alakok, sötét szemgödrök fejezik ki az egyéni lét bizonytalanságát.
Konstruktív szerkesztés és expresszív indulat jellemzi Derkovits Gyulát. A pályakezdés ún. árkádiai korszakát, Bécsből hazatérve, a korának történelmével való tudatos szembesülés követte. Az 1514. c. fametszetsorozatban (1928) és a rokon témájú rézkarcokban többször ábrázolta önmagát rejtett önarcképként az áldozatok között; ő az 1930-as Terror (Kenyérért) c. festmény letaposott munkása, az 1932-es Három nemzedék könyvet olvasó "jelenkora". Bonyolult, több síkú kompozícióiban jelképpé válnak a reális környezeti összefüggéseikben szereplő tárgyak. 1930-34 között festőisége és témavilága is gazdagodott: méltósággal állított monumentumot a munkásnak (Hídépítők, 1932, Dunai homokszállítók, 1934, Hajókovács, 1934).
Derkovits örökét vállalta a Szocialista Képzőművészek Csoportja, leginkább Dési Huber István (1895-1944) közvetítésével. Korai műveinek (Tömeg, 1931, Sakkozó, 1932, Déli pihenő, 1933-34) szigorú szerkezetetét egy színgazdagabb, szenvedélyesebb korszak követte (Viharmadarak, 1937, József A.-Illyés Gy. kettős arcképe, 1940-41). 1940 körül a csoport fiataljainak, így Bán Béla (1909-1972), Szántó Piroska (sz. 1913) művészetében erősödött a szürrealisztikus indulat. A szobrászok közül Goldmann György (1904-1945) jelképi tömörségű nyelvének volt a legnagyobb hatása (Ülő, munkás 1934, Horthy-rendőr, 1936). A csoporttal együttműködő Bokros Birman Dezső kisplasztikáira fantáziagazdagság, nyugtalanság jellemző (Napba néző bányász, 1942, Rokkant katona, 1944); kisplasztika maradt az emlékműtervnek szánt Duna-völgyi népek kórusa (1946).
Expresszív szenvedély jellemezte a fiatal szobrásznemzedék kiváló alakjait is, így Kerényi Jenőt (1908-1975), vagy a rajzművész Szalay Lajost (sz. 1909), akinek hatása alól grafikusok nemzedékei sem vonhatták ki magukat.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi