Szinyei Merse Pál és a plein air kezdetei
Szinyei Merse Pál és a plein air kezdetei
Az 1870 körüli, viszonylagos szakaszhatárt elsősorban Szinyei (1845-1920) festészete jelzi. Az 1869-es Hinta és a Ruhaszárítás már az új látásmód érett példái. Fő művében, az 1873-as Majálison a rokon témájú francia képek ismerete nélkül jutott el a fény, a színek, az alakok mozgásának plein air összehangolásáig. A Majálist elutasító meg nem értés fogadta, hozzájárulva ahhoz, hogy a festő pályája egyre szaggatottabb lett. Plein air törekvéseiről ugyan nem mondott le (Léggömb 1878, Félix horgászik 1883, Hóolvadás 1884-95), de teljesen visszavonultan alkotott. A fő mű csak 1896-ban, módosult viszonyok között aratott először sikert.
Többé-kevésbé elszigetelt volt a plein air többi kezdeményezése is. Paál László (1846-1879) vérbő erdőrészletei a barbizoni festőiskola késői történetéhez tartoznak. Az 1870-es évek elején Munkácsy Mihály (1844-1900) rokon témájú párizsi képeire is hatott, de Munkácsy túl is lépett ezen a fázison (Poros út, 1874). Mészöly Géza (1844-1887) ugyan itthon élt és alkotott, szinte csupa vízparti képet festett, de a friss természeti élményt rögzítő késői képeire (Lídó, 1883) csak az 1890-s években figyeltek fel.
