A Jagelló-kor vége: az új stílus elterjedése

Full text search

A Jagelló-kor vége: az új stílus elterjedése
A reneszánsz Magyarországon, kezdeti szakaszában elitkultúra volt, az udvari kultúra része, s az új stílusú műalkotások megjelenésének évtizedekig az új típusú műveltség volt a feltétele. A 16. század elején, főleg az 1510-es évektől azonban az ország legtávolabbi, legeldugottabb zugaiban is all'antica alkotások tűnnek fel: pasztofóriumok, sírkövek a kisebb templomokban; egy-egy ajtó- vagy ablakkeret a városi házakban a Felföldön vagy Kolozsvárt; festett famennyezetek egy-egy kicsiny templomban Erdélyben. Az idő előrehaladtával a hajdan csak szűk réteg által méltányolt formakincs széltében ismertté válik, s ezzel párhuzamosan provincializálódik, s a Jagelló-kor vége felé jól körülhatárolható regionális központok alakulnak ki.
Az egyik legjelentősebb a Dunántúl déli részén, Pécsett és környékén jött létre. A városban – melynek püspökeiről már volt szó – olasz majolikagyártó műhely tevékenykedett (Buda után egyedül itt az országban); a régészeti feltárások során előbukkanó reneszánsz kőfaragványok pedig arról tanúskodnak, hogy az új stílusú épületdíszítés Pécsett, a 16. század második-harmadik évtizedére elég gyakorivá válhatott. Feltehetően nemcsak a ma is álló préposti palota volt az egyetlen lakóépület, melyet reneszánsz nyíláskeretek tagoltak. A város tágabb környékén, Siklóson, Pécsváradon reneszánsz épületfaragványok sokasága, s az erdős hegyek között megbúvó kicsiny Márévár fecskefészeknyi lakópalotája mutatja, miként egyszerűsödnek le, durvulnak el a klasszikus formák a helyi mesterek kezén, s azt is, hogy a térség virágzó kultúráját nem a mohács vész, hanem csak a török hódítás számolja föl 1543, Pécs elfoglalása után. A pécsihez hasonló központ alakulhatott ki Erdélyben Kolozsvárott, ám az új stílus kibontakozása itt inkább a század harmincas éveire s még későbbre esik. Az ország északi, felső részeinek városai közül Bártfán igen korán megjelenik az új művészeti mód: 1507-ben a városházára olasz szabású ablakokat akarnak csináltatni. Az épületen a reneszánsz keveredik a gótikus elemekkel; a nagyterem kazettás famennyezete is teljesen újszerű alkotás: gótikus profilú gerendái közén festett-aranyozott rozetták ragyognak. A városháza intarziás ajtószárnya, akárcsak a templomi stallumok (Bártfán, Lőcsén), berakással díszített szekrények, ládák sora arról vall, milyen mélyen hatotta át a bútorművességet az új stílus. Bár az iparművészeti alkotások fennmaradása elég esetleges, szinte valamennyi műfajban jól nyomon követhető a stíluselemek keveredése. A helyi mesterek művei mellett számolnunk kell olasz, német kereskedők által importált tárgyak (képek, ötvösművek), anyagok (textilek) jelenlétével is. Virágzó, sokszínű művészeti kultúra volt az, amit az ország közepéről a török hódítás elsöpört.

Báthori András Madonnája (1526)
M. Á.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi