A Felvidék és Erdély jellegzetes alkotásai
A Felvidék és Erdély jellegzetes alkotásai
A Felvidék építészetének jellegzetes elemei a 16-17. században a pártázatok: a lakóházak, kastélyok, sőt templomtornyok párkányán álló, s a süllyesztett tetőt leplező, változatos alakú motívumok. Aedikulás (keretezett antik fülkeforma) vagy negyedkörökből összeállított (ún. fecskefarkos) elemek "koronázzák" az említett épületeket egy csoportba, lőrést és mellvédet, ill. tűz ellen is védelmet nyújtó díszítményeket alkotva. A bethlenfalvi kastély (1564-68), a késmárki Thököly-vár (1596-1601) és a fricsikastély (1623-30) a "pártázatos reneszánsz"-nak nevezett stíluskorszak legjelentősebb alkotásai. A Felvidékkel és Erdéllyel egyaránt szoros művészeti kapcsolatot tartó sárospataki vár komoly építő tevékenységek színhelye volt a Perényiek és a Rákócziak uralma idején, a 16. és a 17. században. Perényi Péter a középkori lakótoronyhoz ("Vöröstorony") az 1530-as évektől építtetett új lakószárnyat Alessandro Vedani lombard kőművesmesterrel. Ennek az építkezésnek az emléke, az erődítésen kívül, egy hármas nyílássor (1540) – egykor árkád volt, később ablakokká alakították. Az íveket támasztó pillérek gazdag megmunkálása, tondós dísze a reneszánsz továbbélését, helyi változatának kialakulását tanúsítja. A következő században I. Rákóczi György felesége, Lorántffy Zsuzsanna bővíttette a várkastélyt. A Perényi-szárnyat emeletesre magasították és – 1646-47 között – fedett lépcsős, loggiás összekötőszárnnyal kapcsolták a Vörös-toronyhoz.
Az erdélyi későreneszánsz-korabarokk utolsó nagy alkotása a bethlenszentmiklósi kastély (1668-83) – melynek tervezése, megfelelő szakemberek híján, nagyrészt az építtető Bethlen Miklósra, a későbbi kancellárra hárult. A művelt főúr sokat utazott, s külföldi tapasztalatait – főleg Palladio művészetét – követte. A négyszögű, sarokbástyás épület középrészén nyitott, kissé vaskos, de egyéni ízű loggiasor fut végig.
