A végvárrendszer kialakulása
A végvárrendszer kialakulása
A legfontosabb erősségeket először az ország főurai építetté vagy korszerűsítették (pl. Nádasdy Tamás nádor Kanizsát és Sárvárt, Török Bálint Szigetvárt és Pápát, Perényi Péter Egert) – így kívánták saját birtokaikat megvédeni, de egyúttal az ország jelentős részét is védelmezték. Az uralkodó 1556 után megszervezte a Bécsi Udvari Haditanácsot, s feladatává tette a végvárak építését, később karbantartását, a határvédelem biztosítását. Ezután néhány évtized alatt korszerű erődítésrendszer alakult ki, amely sikeresen védhette az országot. Sok külföldi – főleg olasz – hadiépítész járt az országban, köztük sok jelentős építész is akadt (pl. Pietro Ferrabosco). A legtöbb olasz mester Eger, Győr, Komárom és Temesvár erődítésén dolgozott. A legáltalánosabb várépítési rendszer kb. 1570-ig az ó-olasz volt, majd ezt felváltotta az új-olasz. Az elsőnél a szabályos (négy-, öt-, esetleg hatszög) alakú vár sarkain egy-egy ötszögű bástya áll az ágyúk számára. Az új-olasz vagy fülesbástya ennek korszerűsített, továbbfejlesztett változata, kétoldalt újabb beugrásokkal, amelyek fülszerű nyúlványokat alkottak. Így az ágyúk oldalazva is lőhettek a falra támadó ellenségre. Az első korszerű vár, amely az akkori haditechnika minden újítását magában foglalta, a győri volt (a 16. sz. második fele, Pietro Ferrabosco műve). Az egész várost körülzárta a falazat, s a sokszögű erődítés nyolc pontját erősítette egy-egy füles bástya (ezek közül ma már csak egy áll). A falakon belül az utcák derékszögű rendszerét alakították ki a kapukkal és a bástyákkal összefüggően: ez, a nagy terekkel együtt, a katonaság gyors mozgósítását, a falak könnyű megközelíthetőségét biztosította.
Ötszögű fülesbástyás erősséget tervezett Ottavio Baldigara Egerben 1573-83 között, Donato Grazioli és mások Sárvárott (1588-1615), majd hatszögű vár tervét készítette Baldigara Érsekújvár számára (1583-88).
