MÁNYOKI ADÁM PORTRÉFESTÉSZETE
MÁNYOKI ADÁM PORTRÉFESTÉSZETE
A kor egyik legjelentősebb hazai arcképfestője Mányoki Adám (1673-1757). Gyerekkorában külföldre került, és képzett arcképfestő lett belőle. Sokat dolgozott – sikeres mesterként – a berlini udvarban, ám amikor II. Rákóczi Ferenc szolgálatába hívták, elfogadta az ajánlatot, és hazaköltözött. A fejedelem udvari festőjeként 1707-09 között itthon dolgozott és megfestette urának arcképét. Lengyelországba is követte Rákóczit, és ott készítette leghíresebb művét, a magyar festészet egyik remekét: Rákóczi 1712-es portréját. Sikerült megjelenítenie a fejedelem kivételes személyiségét, emberi nagyságát. Az egyszerű, idealizálástól mentes, őszinte arcképen az egyenes tartás, a fej kissé emelt (tehát némileg alulról nézett) ábrázolása, a test és a fej ellenkező irányú fordulata állhatatosságot, méltóságot, töretlen hitet fejez ki. Találóan jellemzi, élethűen festi meg modelljét. A kép bársonyosan fénylő felülete, az anyagok különböző textúrájának láttatása, a fények érzékletes megfestése, a részletek (mentecsat, lánc) pontos rajza nagy mesterségbeli tudásra vall.
Mányoki a következő években a lengyel királyi udvarban dolgozott. 1724-ben újra hazajött és megpróbálkozott a letelepedéssel, de sikertelenül. Kevés megbízást kapott; nem tudott megélni, mert csak egy viszonylag szűk megrendelői réteg támogatta.
Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc
Gróf Illésházy Gáspár és felesége, gróf Thurzó Ilona ravatalképe
K. Gy.
