Tengeri üledékek, ősmaradványok
Tengeri üledékek, ősmaradványok
A földtörténeti középidő általában tengeri üledékképződéséről, az üledékes kőzetekben rejlő szép ősmaradványairól ismert. E megállapítás, ha más-más módon is (hiszen Európa és Afrika távoli partszegélyein voltunk) egyaránt igaz a későbbi Pelso- és Tisia-lemeztöredékre. Ugyanakkor ne feledjük, hogy ez az az idő, amikor ősi földjeink, főleg ami az afrikai partszegélyt illeti, egyre gyorsabban észak felé mozognak (az Egyenlítőt már a karbonban vagy a permben átlépik); ekkor történik, hogy a triászban szétnyíló hatalmas Pangea-öblöt, az óceánnyi Tethyst a középidő végére Afrika és Európa csaknem teljesen összezárja, üledékeit az alpi hegységrendszerré torlaszolja.
A triász időszak elején a Tisia-partszegélyen (például a későbbi Mecsekben) olyan, kezdetben még szárazföldi, majd sekélytengeri üledékek képződtek, amelyek a ma az (akkor még nem létező) Alpoktól északra fekvő területekéihez, a "germán triászhoz" hasonlóak. Afrikában a Pelso-partszegélyre viszont (a későbbi Dunántúli-középhegység építőköveiként) legnagyobbrészt az egyre mélyülő tenger "alpi típusú" üledékes kőzetei rakódtak. Itt egészen az alsó krétáig folyamatos üledékképződés folyt, némely mészkőhegységünkben helyenként többezer méter vastag, hiánytalan rétegsorral!
