A kis vízicsibe, a vízityúk és a túzok

Full text search

A kis vízicsibe, a vízityúk és a túzok
A három rejtett életmódú vízicsibe faj közül még leginkább a kis vízicsibét (Porzana parva) láthatjuk, annál gyakrabban találkozhatunk a szárcsával (Fulica atra) és a vízityúkkal (Gallinula chloropus). A szárcsa koromfekete madár, de a csőre felett hófehér, húsos pajzsot visel. Gyakori látvány a Balaton, a Velencei-tó vagy a halastavak szegélynádasai közelében, szeptember és november között különösen nagy csapatai gyülekeznek. Egyébként is szeretik a társaságot, és csak a szigorúan vett költési időben szakadoznak párokra. Ha valamitől megriadnak, először mindig futnak a vízen egy darabig, és csak utána kapnak nehézkesen szárnyra. Nádszálakból és nádlevelekből épített fészkébe a tojó 7-9 tojást rak, ezekből háromheti kotlás után kelnek ki a fiókák. A pihés apróságok feje, különösen a homloki rész és a csőrtő piros, szemeik felett kékes folt látható. Testük egyébként fekete. A szárcsa tápláléka növényi és állati eredetű, az eleség egy részét alábukva, a víz alól szerzi meg.
A vízityúk a távolból feketésnek tűnik, olajbarna színei csak közelebbről látszanak, de a felvillanó fehér alsó farkfedőket az úszó madáron mindig jól látni. Oldalai kékesszürkék, csőrtöve és homlokpajzsa piros. A már önálló fiatalok barnák, piros szín még nincs rajtuk. A pelyhesek a szárcsa fiókáira hasonlítanak.
A vízityúk minden mélyebb vizű tóban megtelepszik, ha ott búvóhelyül szolgáló nádast vagy gyékényest talál. A sűrűben bujkáló madarat jellegzetes "prütty" kiáltása árulja el. Ahol hozzászokott az emberekhez, a vízityúk is bizalmasabbá válik, és rendszeresen látni a nádason kívül, a vízben úszkálva is. Vízirovarokból, csigákból, férgekből és apró magvakból álló táplálékát a vízen úszó növényekről csipegeti, vagy az iszapos szegélyben keresgél utánuk. Ha megriasztják és felrepül, lábait lógatva puhán szárnyal tova, és csakhamar eltűnik.
A magyar puszták ősi madara a túzok (Otis tarda). Valaha a természetes sztyeppeken élt, de a földművelés előretörésével fokozatosan alkalmazkodott új élőhelyéhez, és ma már főként a mezőgazdasági jellegű területeken találjuk. A kifejlett kakas a legsúlyosabb európai madarak egyike, elérheti a 14-16 kilogrammot is. A tyúk sokkal kisebb, 4-6 kilogrammos. A túzok feje, nyaka és hasoldala hamuszürke, háta és a szárnyfedők egy része, valamint a faroktollak rozsdavörösek, feketés mintázattal. A szárny hegyi része barnásfekete, a nagy fedőtollak szürkésfehérek. A kifejlett kakas szájzugából 28-32 hosszú, fehéres színű bajuszszál nyúlik hátrafelé.
A túzok hazánkban elsősorban a keleti országrészen él, de állománya mindenütt nagyon megfogyott. A feltételezések szerint valaha párokban járt, de a rendszeres vadászat, mely mindig az ivarérett kakasokat követelte, oda vezetett, hogy a "magyar strucc" ma poligám életmódot folytat. A dürgés a mindenkori időjárástól függően március második felében vagy április elején kezdődik. A kakasok ragaszkodnak megszokott dürgőhelyeikhez, ahol a kora hajnali órákban tollaikat fellazítva, nyakukat felfújva, majd szárnyaikat kifordítva lépegetnek, forognak. A légcső mellett lévő légzacskóba a madár 5-6 liternyi levegőt képes fújni, a dürgő kakas nyaka ettől természetellenesen megvastagszik, fejét hátravetve peckesen jár föl és alá. A kifordított túzokszárny fehér tollai messzire látszanak a sík pusztán, az ide-oda mozgó fehér foltok látványa csábítja a dürgőhelyre a közelben várakozó tyúkokat.
A tojásrakás fő ideje májusra esik. A tyúk pillangós vagy gabonatáblában, kapásnövények között, esetleg a nyílt legelőn kis mélyedést kapar, és abba rakja le 1-2 olajzöld alapon foltozott tojását. A csibék 25-28 nap alatt kelnek ki, anyjuk két hétig eteti őket, utána már önállóan keresgélik az apró rovarokat. Később már növényi eredetű táplálékot is fogyasztanak. Csak többéves korukban ivarérettek.
Télire a túzokok csapatokba verődnek, és főként a repcetáblákat látogatják. Ez a növény fontos takarmány számukra, ezért a túzoklakta területen a természetvédelmi szervek is szorgalmazzák a repce termesztését. Ha ember közeledik a csapathoz, először kinyújtott nyakkal figyelnek, néha gyalogolva próbálnak menekülni, majd a levegőbe emelkednek. A hatalmas madarak kitartóan és jól repülnek. Többnyire nem emelkednek 20-50 méternél magasabbra, de a repülő túzokcsapat látványa olyan élményt kínál, amiben még a természetet járó embernek is ritkán van része.

Egyike legféltettebb természeti értékeinknek a túzok. Elsősorban élőhelyeinek pusztulása veszélyezteti

A szárcsa gyakori fészkelő hazánkban, minden állóvízen megfigyelhetjük. Tavaszi és őszi vonulása idején nagy csapatai is láthatók
S. E.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi