Kicsik és nagyok
Kicsik és nagyok
Télire legszebb hangú dalosaink messze délre repülnek, de azért akad jó néhány állandó énekesmadarunk is. A téli etetők jól ismert vendége a sárga mellényes széncinege (Parus major), a nála kisebb, kékes fejtetőjével és vállaival feltűnő kék cinege (Parus coeruleus) vagy a fekete sapkás barátcinege (Parus palustris). A csuszka (Sitta europaea) is szívesen jár az etetőre. Ő az egyetlen a hazai madarak között, amely a fatörzsön fejjel felfelé és lefelé egyaránt könnyedén szaladgál. Az apró termetű kerti fakusz (Certhia brachydactyla) például mindig felfelé kúszik, és ha már elég magasan van, lerepül, és egy másik törzsön alulról újrakezdi az egészet. Vékony, hajlott csőrével a kéreg legkisebb repedéseiből is kiszedi az oda rejtőzött rovarokat.
Magyarország és egyben Európa legkisebb madarai a királykák, a hazai lucfenyvesekben mindkét fajuk fészkel. A sárgafejű királyka (Regulus regulus) a gyakoribb, súlya mindössze 5 gramm, a szintén apró ökörszem (Troglodytes troglodytes) körülbelül 9 grammot nyom. Legnagyobb énekesmadarunk a holló (Corvus corax); a vaskos csőrű, fekete madarat a levegőben ék alakú farka és mély "korr" hangja árulja el. A vetési varjak (Corvus frugilegus) helyenként nagy telepeken fészkelnek, számuk télen a Kelet-Európa felől érkezőkkel nagyon megemelkedik. Sem a varjak, sem a szarka (Pica pica) hangja nem nevezhető művészinek, de a szajkó (Garrulus glandarius), a kék szárnyú mátyásmadár néha meglepő hangokat, utánzásokat hallat a tavaszi időszakban.
A fülemülékkel rokon madár a nádszegélyekben élő kékbegy. Közepén fehér csillaggal díszített kék mellénye csak a hímeknek van
A hazai kőbányákban korábban rendszeresen költött a színpompás kövirigó, de állománya az utóbbi évtizedekben erősen megfogyott
A kerti rozsdafarkú tágszájú üregekben költ. A képen a hím, párja sokkal egyszerűbb színezetű
S. E.
